 |
De ez eléggé hosszadalmas tortúra, mert hiába várunk mellette néha húsz-harminc percet is, van, amikor felébred arra, hogy megszöktünk mellőle, elkezd sírni, és mehetünk vissza mellé, különben ő jön. Ha bekulcsoljuk a szoba ajtaját, akkor az ajtóban sír, akár húsz-huszonöt percig is. (Ennél tovább még nem bírtuk hallgatni.) Ha a mi hálószobánk ajtaját zárjuk be, akkor keres magának egy ágyat, mindegy, hogy hol a lakásban, csak ne az övé legyen. Már átrendeztük a szobáját, kapott kispárnát, éjjeli fényt, de semmi sem segített.
Abban az ágyban, amelyben délután kitűnően tud aludni, éjszaka nem hajlandó. Azt sem hiszem, hogy rosszat álmodik vagy fél valamitől, mert nem sírva ébred. Igazából nem szeretnénk, ha a mi ágyunkban aludna, eddig ezt még sohasem hagytuk, de másfél-két óra “küzdelem után az ember hajlamosabb feladni az elveit. Igyekszünk vele türelmesnek lenni, elmagyarázzuk, hogy éjszaka aludni kell, apa holnap fáradtan megy dolgozni, ha nem hagyja aludni. Minden este azonos időpontban fürdik, vacsorázik, kiválaszthatja, hogy melyikünkkel megy aludni, és olvasunk neki mesét is.
Mégis, mi lehet az oka az éjszakai vándorlásának? Mit tehetnénk mi, a fentieken kívül? “Kinövi ezt a viselkedést, csak győzzük kivárni? Ha alhat egyszer-kétszer az ágyunkban, nem fog odaszokni? Ha majd lesz kistestvére, ő is utánozni fogja a nagyot, és akkor négyen alszunk egy ágyban? Még egy megjegyzés: hétvégén ébredés után szoktunk együtt hancúrozni a mi ágyunkban, de hétköznap, ha reggel felébred, még soha nem akart bemászni mellém az ágyba, ez csak éjszakai program.
