Szinkron és New York

Jöhetne bármelyik főszereplőnő: az igazit kereső Carrie, a karrierista Miranda, a naiv Charlotte vagy az öntörvényű Samantha. Aztán megismerkedem az ezerszer hallott hangok magyar színésznőgazdáival, és kiderül, hogy Carrie (Spilák Klára) háromgyermekes hajadon, Miranda (Bertalan Ágnes) háziasszony és édesanya, Charlotte (Kéri Kitty) egy olasz típusú feleség, Samantha (Létay Dóra) pedig egyetlen nagy kérdőjel. A Szex és New York szinkronszínésznői egy dologban azért hasonlítanak a sorozat karaktereire: izgalmas nők. Mindannyian.

Három gyerekkel is szabadon –
Spilák Klára, alias Carrie Bradshaw

Spilák Klára nem csak magyar hangja a figurának – állítja: sok köztük a hasonlóság

– Az arcod nagyon hasonlít Carrie-re. Egyébként is van köztetek hasonlóság?

– Sok minden. Például ő is szabad szellem, és én is az vagyok. Mindketten arra vágyunk, hogy egy társat találjunk magunknak, de amikor megvan ez a valaki, akkor ismét a szabadság kerül előtérbe.

– Ezt a kettőt nehéz összehozni.

– Igen, de próbálkozom. Például van három gyermekem, de még hajadon vagyok, sosem akartam férjhez menni. Nyilván csak látszat-, nem pedig valós szabadságban élek, de szükségem van erre. Hogy úgy érezzem, ha akarok, elmehetek. Carrie is így van ezzel, Aidanhez sem ment hozzá, pedig nagyon szerette.

– Aidan jó pasi?

– Igen, nagyon. Egyszerre macsó, mert nagyon férfias kisugárzása van, és mégis egy rendkívül érzékeny, szeretnivaló, szeretni tudó és toleráns lény. Ilyenre vágyom.

– De nem mennél hozzá.

– Valószínűleg nem. Viszont szülnék neki gyereket.

– A papír számít? Ez az, ami elrettent a házasságtól?

– Egyrészt nem szeretem az esküvőket, mert eddig leginkább rossz és kiábrándító ceremóniákat láttam. Másrészt olyan piti, hogy az ember válik, mikor annyi ember előtt szentesítette a frigyet.

Sarah Jessica Parker számára Carrie szerepe hozta meg a világhírt.

– Biztos válás lesz a vége?

– Minden házasság tönkremegy, még ha nem is válás lesz a vége. Nemigen ismerek a környezetemben olyan kapcsolatot, ami kiállta volna az idő próbáját. Valószínűleg az emberekben ma kevesebb tolerancia van, mint ami régen volt, mert szabadabban élünk.

– Házasság nélkül van holtomiglan-holtodiglan?

– Nem hinném.

– Egyedül élsz?

– Nem, élettársam van.

– Ő mindhárom gyermeked apja?

– Igen.

– Akkor rég vagytok együtt… még meddig?

– Nem tudom én sem. Hajaj, ki fogok kapni, hogy ilyeneket mondok… mindegy, reméljük, nem olvassa majd el… De tényleg nem szeretem azt mondani, hogy végleg, hogy örökké. Még mindig nem érzem úgy, hogy megállapodtam.

Itt következik a II. rész! »