A legnagyobb nyitottsággal és elvárásokkal vetjük bele magunkat, és óhatatlanul, ahogy a hagymáról a héjai, hullnak le rólunk a házassággal kapcsolatos elvárásaink. A nagy kérdés, hogy a házastársak megtanulják-e a konfliktusokat kezelni. Illetve, hogy a maradék “hagymahéjakból megél-e a kapcsolat. A Nők Lapja és a Medián közös, reprezentatív közvélemény-kutatása erre (is) kereste a választ.
 |
(Többnyire) azért házasodunk, mert úgy véljük, a család az a meghitt fészek, ahol béke, szeretet és biztonság van, amely a személyiségünk kibontakozásának, utódaink felnevelésének a legalkalmasabb terepe. Vannak szerencsések, akik egy életen át megőrizhetik e vélekedésüket kevesen. Ugyanakkor jó néhányan juthatnak okkal arra a cinikus végkövetkeztetésre, hogy a mai magyar családot már csak a kocsi és a tévé tartja össze.
A veszélyes harmadik
A lapunk által megrendelt kutatás egyik legérdekesebb tanulsága szintén az: miként vélekednek az emberek a házasság válságához vezető problémákról. Tizennégy előre megadott szempontból kellett választaniuk a válaszadóknak. Kiderült, hogy a többség a “házon kívüli kapcsolatot tartja a legveszélyesebbnek a házasságra. Háromnegyedük szerint egy “harmadik egyenesen válságba sodorhatja a házasságot, egynegyedük szerint komoly problémát okozhat. A második legkomolyabb veszélynek a súlyos anyagi problémák jelentkezését tartják, harmadikként a munkahely elvesztését, negyedik helyen a gyermektelenséget említik.
A tizennégy előre megadott válasz mindegyike valamely nagyjából objektíven adódó társadalmi körülményt sorol fel. Érzelmi tényezőket például az elhidegülést, a féltékenységet, elhanyagolást csak áttételesen. Ezeket szociológiai eszközökkel nagyon nehéz is mérni, ugyanakkor kivétel nélkül minden házaspár átél nagyjából hasonló lefolyású kapcsolati válságokat.
