Válságok a házasságban – II. rész

Régen úgy tanították: a forradalmi helyzeteket mindig krízisállapot előzi meg, a nép nem tud, és nem is akar már úgy élni, mint korábban. Talán furcsa, mégis hasonló történik akkor, ha egy pár krízishelyzetbe kerül: már nem tudnak, és nem is akarnak úgy élni, ahogyan addig. Ekkor következik be a “forradalom” – a házasságban.

“Arra a régi mélypontunkra gondolsz?” – kérdezi Erika, és elmereng. “Furcsa, de nem éreztem, hogy a házasságunk válságba jutott, hiszen még csak másfél éve kötöttük össze az életünket. Egyszerűen azt vettem észre, hogy amikor hazafelé tartok, elkezd hevesen dobogni a szívem, és az egész testem leizzad. Pszichológusnál kötöttem ki, ahol sok-sok beszélgetés során kiderült, hogy a házasságommal van baj. Illetve a két házzal arrébb lakó anyósommal, aki észrevétlenül uralkodni kezdett az életünkön. Előírta, mit főzzek hétvégén, be is vásárolt hozzá, megnézte, tiszták-e a kimosott ruhák, tüntetően elvitte a férjem nadrágjait, ingeit, hogy majd ő kivasalja, ha már én nem… Hát ezért vert ki a víz, amikor hazafelé tartottam. Nem tudtam, mi vár rám otthon. Nagyon hosszú harc következett a férjemmel, már a válás is szóba került, végül mégis hajlandó volt még egy esélyt adni a házasságunknak – egy másik kerületben. Azóta az anyósommal csak hétvégén találkozunk, kiegyensúlyozottabb lett a kapcsolatunk, és megmenekült a házasságunk. Barbi erre a bizonyíték” – mutat kétéves kislányára.

– Előfordul, hogy a házassági krízisállapotot csak az egyik fél észleli, és az is gyakori, hogy ez a kezdeti időszakban nem tudatosodik, hanem csak valamilyen bizonytalan érzés van a mélyben, majd megfogalmazódik, testet ölt, s kiderül, hogy már nem akar, nem tud tovább úgy élni a párjával, mint addig – magyarázza dr. Somogyi Andrea. A pszichiáter azt mondja, előbb-utóbb mégis “kitör a háború”, de ha mégsem, akkor testi-lelki tünetek (például gyomor- és fejfájás, szorongás, depresszió) jelentkezhetnek.

– A család életciklusának szakaszaira jellemző krízisek léphetnek fel a fiatal, még gyermektelen házaspároknál, fiatal, kisgyermekes pároknál, középkorú házasoknál, akiknek már tizenévesek, valamint azoknál az idősebb szülőknél, akiknek már kiröpültek a gyerekeik. A fiatal, gyermektelen házaspároknál általában az összecsiszolódás időszaka okozhat “hadiállapotot”. Ráadásul a házasságkötés ténye legitimálja a világ felé az összetartozásukat, és vannak, akik – a papír birtokában – úgy érzik, már nem kell tenniük a kapcsolat működéséért, hiszen “birtokon belül” vannak: már nem visz virágot a férfi, már nem figyel rá annyira a nő. Erikáék problémája is tipikus: a férj édesanyja – nyilván jó szándékkal – segíteni próbált az ifjú párnak, de Erika rossz néven vette, hogy az anyós ennyire beleszólt az életükbe. Ilyenkor bizony – közösen – ki kell jelölni a határokat, és a párnak kell közös döntést hoznia arról, hogy például megkérik az anyóst: csak akkor jöjjön át, ha ők is otthon vannak, vagy ne vigye magával a vasalatlan ruhát. Ehhez nyilván a férjnek is fel kell vállalnia a konfliktust az édesanyjával, és ezt Erika férje megtette, amikor hajlandó volt távolabb költözni tőle.

Puha kisbaba vagy szőrös férfi?

“Olyan nagy a feje!” – hallottam egy barátnőmtől a megdöbbentő mondatot. A férjére mondta, aztán hozzátette: “Már annyira megszoktam, hogy a kisfiam pici fejét babusgatom, hogy amikor Miklós mellém feküdt, komolyan megijedtem tőle. Nem a tejszagú, puha kisbabám volt ott, hanem egy szőrös, nagy fejű férfi. Nehéz lesz újra hozzászoknom.” Gondolhatják: Miklós pedig arra panaszkodott, hogy a felesége csak a babával törődik, s már nem árasztja el úgy a szeretetével őt, mint amikor csak ketten voltak.

– Amikor gyermek születik, a házaspár szerepei, feladatai bővülnek – mondja dr. Somogyi Andrea. – Sok apa háttérbe szorul ilyenkor, úgy érzi, vele már nem foglalkozik annyit a felesége, mint régen, a nő viszont tele van tennivalókkal, próbál megbirkózni az új helyzettel, s később azt érezheti, hogy a világból “kirekesztetté” válik. Mindezek együtt gyakran vezethetnek házassági krízishez Ez elkerülhető, ha – amint felmerül a gyermekvállalás kérdése – a megváltozó életre mindkét fél tudatosan készül. Az örömök mellett a nehéz helyzetekre is készítenek forgatókönyvet, például arra, hogy érthető módon egy ideig biztosan a baba lesz a legfontosabb az édesanyának, és eleinte szinte az összes figyelme felé irányul majd.

Ha kirepülnek a gyerekek

Kialudt a tűz, megszokottá vált az életünk, kiszámítható minden pillanat – a középkorú párok egy része ismeri ezt az érzést. Unalmassá, szürkévé válnak a mindennapok, még mielőtt megszólalna a másik, már tudják, mit fog mondani. Egyedül a kamaszodó gyerekek hoznak mozgalmasságot a hétköznapokba. Szomorúan emlékeznek vissza a hajdani vasárnapi közös mozizásokra, hátizsákos kirándulásokra, amikor még velük mentek a gyerekek. Pedig ilyenkor is kéznél a kulcs: újra lehetne kirándulni, mozizni, változatos, közös programokat szervezni – hiszen a gyerekek már örülnek, ha egyedül lehetnek –, beszélgetni, és újra felfedezni egymást. Nyugodtan ki lehet mondani: “Úgy érzem, egyformán telnek a napjaink. Hozzunk vissza valamit a régi érzésekből, vigyünk színt az életünkbe!”

Egymás újbóli felfedezése energiát és időt igényel, de visszaadhatja a párnak az egykori meghittséget. Erre azért is szükségük van, mert újabb, komoly krízishelyzetet jelenthet, ha a gyerekek – akik korábban napi témát adtak számukra – elköltöznek otthonról. Ők újra kettesben maradnak, és sokan ekkor döbbennek rá, hogy már nincs mondanivalójuk egymás számára. Ha ez bekövetkezik, fontos közösen értékelni a kapcsolatot, és együtt végiggondolni, mit tehetnek azért, hogy újra közel kerüljenek egymáshoz. Hosszúak és fájdalmasak lehetnek ezek a beszélgetések, de nem érdemes magukba fojtani: még ha fáj is abban a percben, de a következő óra már boldog lehet a megoldástól.

Ne gyűjtsük csokorba!

– Ha úgy érezzük, megfeneklett a házasságunk, a legfontosabb, hogy fogalmazzuk meg, mi a baj, ne gyűjtögessük a sérelmeinket, hanem beszéljük meg a párunkkal! – tanácsolja a pszichiáter. – Sokan azért nem mernek őszintén beszélni az érzéseikről, mert nem akarják megbántani a másikat. Holott ez csapda, mert minél tovább fortyognak a rossz érzések a felszín alatt, annál nehezebb tudják majd kimondani, s ha kimondják, “bombaként” robbanhat minden, ami összegyűlt – és annál kisebb az esély arra, hogy a házasságuk törés nélkül, jól működjön tovább.

Abban az esetben, ha a házassági válságot az okozza, hogy a két fél személyisége az idők során teljesen más irányba fejlődött – “Én egészen más emberrel kötöttem össze az életem” – akkor nehezen állítható helyre a kapcsolat, sőt, lehet, hogy sikertelen próbálkozás.

A témát folytatjuk. A jövő héten arról írunk, milyen családi mintákat hozunk otthonról, s ezek milyen hatással vannak házasságunkra.

Hasonló a hasonlóval…

Sokan vélekednek úgy, hogy a válás, illetve a stabilitás már a házasság megkötésekor “benne van a pakliban”. Ebből a feltevésből vizsgálta Bukodi Erzsébet, a Központi Statisztikai Hivatal kutatója, hogy ki kivel házasodik, és milyen típusú házasságok lesznek a jövőben tartósak.
Nem meglepő módon úgy találta, hogy a homogám házasságok, tehát amikor a hasonló a hasonlóval köti össze az életét (a felek anyagi, társadalmi helyzetét, iskolázottságát tekintve), sokkal stabilabbak, mint amikor eltérő társadalmi státuszú embereket “lök” egymás karjaiba a heves szerelem. Könnyebb ugyanis a problémákat kezelni, ha ahhoz azonosak a felek “megoldóképletei”. Például, ha mindketten úgy gondolják, hogy a gondokat meg kell beszélni, előbb-utóbb egyezségre fognak jutni. Illetve, akkor is működhet a házasság, ha mindketten hierarchikus viszonynak fogják fel a párkapcsolatot, és megtalálják a maguk – alá- vagy fölérendelt – helyét benne.

Rés támad a pajzson

Bármelyik házassági szakaszban “bejöhet a képbe” egy harmadik fél. Azért ne gondoljuk, hogy a jól működő, boldog, harmonikus házasságoknál bukkan fel a harmadik: a pszichiáterek szerint a szerető akkor lép be a házasságba, ha “rés támad a pajzson”. Sokan ilyenkor eszmélnek rá, hogy már nem működött olyan jól a házasságuk. Fájdalmas, ha kirobban az ügy, de az is eldől, van-e akkora érzelmi tartalék a két emberben, hogy újra tudják építeni a házasságukat.

Hétévente szaturnuszi krízis

Az asztrológiában a Szaturnusz a végzet bolygója, mely hétévente (vagy tizennégy, huszonegy, huszonnyolc, harmincöt évente) sorsszerű változásokat hoz a párkapcsolatokban. A szaturnuszi krízis azonban nem mindig a megismerkedéstől számított hetedik évben tör a felszínre, hanem az utána következő esztendőben. A hetedik évben a sors több figyelmeztető jelet küld, milyen átalakításokra van szükség az együttélésben, hogy a válságot elkerüljük. Miközben a változtatás ebben a szaturnuszi esztendőben a legnehezebb, hiszen a hét éve kezdődött dolgokban most fogy el először a türelem, az alkalmazkodóképesség, a másik iránti figyelem. A megszokás és a rutin pedig soha nem sugall olyan nagyfokú biztonságot, mint ekkor. Ha a kapcsolatban már egyik fél sem járul hozzá a másik fejlődéséhez, nem tudnak (vagy nem akarnak) változtatni, akkor az együttélés vagy a házasság ritkán éli túl a Szaturnusz hétévenkénti végzetes fényszögeit.

Izing Klára asztrológus