Mint a szüleim
Országos felmérésünk adatai szerint a megkérdezettek közel fele úgy gondolja, hogy saját családi életük ugyanolyan lesz, mint a szüleiké. Négytizedük annál jobbat remél. Még többen elégedettek szüleik gyereknevelési mintáival, a válaszadók egytizede ugyanúgy, hattizede hasonlóan szeretné nevelni gyerekeit, mint a szülei. Egyharmad azok aránya, akik szakítanak az otthoni szokásokkal. A legtöbb elégedetlenkedő, azaz változtatni vágyó a falvakban, a gyerekesek, illetve a harminc-hatvan évesek között van.
Az alábbiakban olyan szülők véleményét olvashatjátok, akik a szülői példára reflektálnak – vagy azért folytatják a szülői hagyományt, mert követendőnek gondolják, vagy azért nem folytatják, mert más hagyományt szeretnének teremteni.
Saci: A mama nem kiabált, én igen
Nagyon szelíd mamád van…
Ez így van. Hatan vagyunk testvérek, két apától. A mama egyedül nevelt minket. Sok mindenen észreveszem, hogy önkéntelenül ugyanúgy csinálom, de van néhány dolog, amit másképp gondolok. A mama például soha nem kiabált velünk. Én ezt már most sem tudom mindig megállni. És nem ütött meg minket. Talán ez nekem is sikerülni fog. Volt viszont, ha nagyon rosszak voltunk, hogy sokáig nem beszélt velünk és nem is nézett ránk. Ezt én szeretném elkerülni. Amúgy rengeteget beszélgettünk otthon. És ez nagyon bennem maradt: a mama mindig meghallgatott. Sokszor este az ágyban nagy szónoklatokat tartottam ott ült és végighallgatott. Biztos, hogy ez jókora erőfeszítésébe került. Hat gyerek, és akkor állt meg és hallgatott végig, ha éppen mondani akartunk valamit. Nagyon sok szeretetet kaptunk, és valahogy mindig azt éreztük, de jó, hogy megszülettünk!
Amit viszont biztos, hogy nem fogok csinálni: Miért négyes? A mama ezt kérdezte sokszor: Miért csak négyes? És nem biztos, hogy elmegyek az összes szülői értekezletre, minden fogadóórára. A mama azt is nagyon akarta, hogy jó testvérek legyünk. Én is szeretném persze, de talán jobban megértem és elviselem a hullámzó testvéri érzelmeket. Összegezve, az viszont jó érzés, hogy hagyatkozhatom arra, ha úgy csinálok valamit, ahogy a mama, nagy baj nem lehet…
