 |
Már nehezen. Régebben kétszer elolvastam, és tudtam, így túl az ötvenen már biflázni kell. Ez a pályán a legnagyobb erőpróba. Régen csodáltam az akkori óriási színészeket, csodálatos öregeket látva, és nem értettem, miért félnek a színre lépés előtt, mitől is válik náluk egyre dermesztőbbé a szorongás. Ma már tökéletesen meg tudom érteni őket. Ugyanakkor osztom azt, amit Anthony Hopkins mondott. Szerinte a színész igazi munkája a tanulás. A többi már nem munka, csak valami belülről jövő hozzátétel. A lét a szerepben. A személyiség kibontakozása, alakulása a szerephez. Azért, vagy az ellen sokat már nem lehet tenni. Az vagy jön belülről, vagy nem jön. Csak nem munkafolyamat, hanem átlényegülés.
Kopogtatnak az ajtón. Tíz óra, kezdődik a próba. Gyorsan inget vált, a farmeringét a fogason lógó fehérre cseréli. Még gombolja, miközben kimegyünk. Végigsiet a folyosón, le a lépcsőn, aztán balra besurran a színpadra. Az újságírók az okai minden bajnak! harsogja kifelé. Ez már a szerep. Én meg surranok kifelé. Ez meg a valóság…
