Anyu, én választottalak!

Az ezotéria válasza szerint mi magunk választjuk őket azért, mert segítségükkel valósíthatjuk meg karmikus feladatunkat, és járulhatunk hozzá az ő küldetésük teljesítéséhez is.

Ezoterikus körökben általános a nézet, miszerint a gyermek választja magának a szülőt, és nem fordítva. A születni készülő lélek hozza össze az anyát, az apát, és így van ez akkor is, ha csak egyetlen randevúról van szó, amíg a magzat megfogan. Hiszen a lélek tudja, hogy ki az a két ember, aki megteremtheti számára azokat az élethelyzeteket, amelyekre szüksége van a fejlődéshez. De vajon hogyan történik mindez?

Az élet terve

– Az ezoterikus tanítások szerint, mielőtt a lélek testet öltene, a köztes létben várakozva kijelöli saját maga számára a megtanulandó feladatot, és a hozzá vezető utat – mondja Szabó Judit, ezoterikus író. – Ez az úgynevezett életterv, amelyben az anyán és az apán kívül szerepelnek azok a lelkek is, akikkel különböző okok miatt találkozni szeretne. Aztán amikor elérkezik az idő – a lélek számára a megfelelő sorshelyzetek összeállnak –, akkor testet ölt, vagyis megszületik.

Ebből a nézetből következik, hogy nincs rossz szülő, hiszen a gyermek azt választja, aki a lehetőséget adja a fejlődéséhez. Még akkor is, ha a valóságban minden jel arra utal, hogy a szülő nem segíti, hanem látszólag inkább hátráltatja a gyermekét. A legjobb példa erre, amikor a gyermek és a szülő között olyan a viszony, mintha két köszörűkő dörzsölné egymást: szinte szikrázik körülöttük a levegő. Ezekben az esetekben fordul elő, hogy a gyermek ugyanazzal a karmikus feladattal jön a világra, mint az egyik szülője. Ám amíg a szülő nem tudja a sorsfeladatát teljesíteni, addig a gyermekének ez sikerül, mégpedig az ő oldalán, olykor az ellenkezésével.

A hagyományok karmájában

Klári zsidó családba született, ahol az apának volt fontosabb a vallás. Az anyja inkább a családi békesség kedvéért igyekezett a hagyományok egy részét követni. Lányuk már óvodásként lázadt mindezek ellen. Az első igazi csapást akkor mérte őseire, amikor katolikus fiúnak mondta ki az igent, és vallást váltott. Az apa magába fordult, az anya pedig kiborult, amikor lányuk másodszor egy sötét bőrű, arab orvossal házasodott, és megszületett tejeskávé bőrszínű unokájuk. Klárinak harmincöt éve szinte nap mint nap késhegyre menő vitái vannak az anyjával, mégis ő a támogatója. Mert hiába tartja az anya lánya minden cselekedetét őrültségnek, ő ugyanúgy lázad, mint Klári. De ő nem a vallási, családi hagyományoknak mond ellent, hanem az időnek. Fiatalító műtéteknek veti alá magát, egyedi tervezésű, nem a korának, hanem a trendnek megfelelő ruhákba bújik. Az anya ugyanúgy nem hajlandó meghajolni az idő előtt, mint ahogyan a lánya a família szabályai előtt. A horoszkópok szerint a rövidesen születő újabb unoka döbbenti rá a nagyanyát, hogy nem az arcfelvarrások jelentik a kitörést, hanem az, hogy a félvér unokáit nyíltan vállalja. Amikor például képes lesz velük szégyenérzés nélkül végigsétálni az utcán. Ekkor jön rá, hogy a lánya nem a boldogtalanságának forrása, hanem a saját sorsának is a beteljesítője, amitől a lelke szabaddá válik.

>> Ide kattintva olvasható a cikk II. része!