Élet a kaszinóban – egy krupié vallomása

…aki fejszámolásban verhetetlen, aki már nem csodálkozik el azon, ha valaki egy éjszaka elveszti a Mercedesét ruletten, vagy ha elkártyázza a házát. Klaudia a múlt héten már mesélt nekünk a kaszinók világáról, és most folytatja történeteit.

– A mozifilmek elképesztően elegánsnak mutatják be a kaszinókat: jól öltözött, szmokingos emberek játszanak pezsgőspohárral a kezükben, a nők estélyiben húzkodják a félkarú „rablót”, csilingelnek a nyerőgépek. A krupiék lazák, vagányak, és rengeteg borravalót kapnak. Legalábbis a filmekben. Az izgalom, a csillogás és a kereset miatt választottam ezt a pályát – meséli Klaudia. – Gyorsan rá kellett jönnöm, hogy Budapest nem Las Vegas. A kilencvenes évek elején, amikor kezdő voltam, még beengedtek a kaszinókba suhogós dzsoggingot és makkos cipőt viselő embereket, csak mert pénzük volt. Sokszor úgy kellett (és kell ma is) kicsikarni a borravalót: gyakran automatikusan levesszük, ami az íratlan szabályok szerint „jár”. Egyébként a borravaló nem a miénk, hanem a tulajdonosé. Egy kezdő krupié nettó fizetése százhúsz-százharmincezer forint körüli, egy rutinos krupié vagy asztalséf (utóbbi felügyeli a játékot) kétszázötven-háromszázezer körül keres.
Elég nagy a stressz, mert gyors a játék. A hazai kaszinókban amerikai rulettet játszanak, általában állnak a játékosok, mindenki hozzáfér a tablóhoz, pakolják rá ezerrel a zsetonokat, és persze próbálnak csalni. Ez alatt azt értem, hogy késői tétet igyekeznek feltenni, tehát akkor elhelyezni a zsetont, amikor már látják, hová gurul a golyó. A krupiénak nagyon kell figyelnie az ügyeskedőkre, de kérdéses esetekben visszanézhető minden a biztonsági kamerák felvételeiről.

Ügyeskedők és maffiózók

– Néha beesik egy-egy ismert alvilági figura, nekik sajnos sokkal többet megengednek a vezetők, mint az „átlagembereknek”. Van, aki egyáltalán nem tud játszani, de pakolja a kártyaasztalra vagy a rulett-tablóra az ezerdolláros zsetonokat, és ha párszor elbukja a pénzét, igencsak kiborul. Volt olyan maffiózó, aki nagy vesztés után bedobta a pezsgőspoharát a rulett cilinderébe (a rulettkerékbe). Az egyszerű halandókat ilyen esetben azonnal kitiltják, feketelistára kerülnek, ami azt jelenti, hogy szétküldik a többi kaszinóba is a nevüket, és máshová sem fogják beengedni őket. Az említett férfit azonban rengetegen nyugtatgatták, lejöttek a főnökök, ők is úgy beszéltek vele, mint apa a hülye gyerekével – nyilván féltek, nehogy bedurrantsák alattuk a kocsit…

Nem válogathatom meg, ki játszik az asztalomnál, de én a keményebb figurákat nem szeretem. Eleinte rájuk hagytam egy-egy kései tétet, ám rájöttem, hogy így elveszthetem a presztízsemet – márpedig én a legjobb akartam lenni. Azóta kemény vagyok, de korrekt. Volt egy-két ügyeskedő (nem a nagypályás gengszterekre gondolok), aki kiszúrt, mint nőt, azt hitte, majd nálam okoskodhat, de ilyenkor az ajtónállók percek alatt kipaterolják az illetőt, és ez is feketelistával jár.

Hová húz a krupié keze?

– A vendégek nálunk nem nagyon beszélgetnek a krupiékkal. A legtöbben, akik hozzánk járnak, valamennyire megszállottak: csak a játék, a nyerés érdekli őket. Rengetegen órákig ülnek egy-egy rulett-asztal mellett, és írják, mik voltak a nyerő számok. Ezt azért csinálják, mert figyelik, milyen szériába dobál a krupié, tehát a kerék melyik felébe esik a golyó. Ha többször egymás után kijön például a kis széria, akkor tudni lehet, hogy „visszahúz” a keze a krupiénak, vagyis ugyanoda dobja el a golyót, és nem tud változtatni. Ha, tegyük fel, három-négyszer a nagy szériába megy a golyó, akkor meg kell figyelni, mikor vált, mikor lesz kis széria, mert akkor valószínűleg még legalább háromszor oda fogja dobni a golyót. Ezzel már lehet taktikázni. Egyébként ezt nem szándékosan teszi a krupié, hanem nem figyel a dobás erősségére, a cilinder gyorsaságára. Én, ha kétszer egymás után ugyanoda visszadobok, általában változtatok valamit, hiszen könnyen „rájátszhatnak” a vendégek a kezemre.

Mi, krupiék nem játszhatunk a hazai és az osztrák kaszinókban, pont azért, mert kiszúrjuk, ha egy krupiénak visszahúz a keze, vagy könnyebben átlátjuk a játékot. Pedig a nyerésre nem sokkal több a sanszunk, mint az átlagembereknek. Néha elmentem azért máshová játszani, és nem szóltak, annak ellenére, hogy már ahogy a zsetont fogom, abból látszik, hogy kaszinós vagyok. Spanyolországban is játszottam néhányszor. Általában azt mondom, van száz euróm, ezért játszom, és jól érzem magam. Ezt az összeget nem szoktam túllépni.

>> Itt következik a krupié történetének folytatása!