Voltál második, harmadik világbajnokságon. Két különböző sportágban, vízisíben és kenuban.
Én úgy fogtam fel, hogy minden versenynek van egy nyertese, valamint van sok vesztese, és én közéjük tartoztam…
És mi jelenti a boldogságot?
A szerelem. Kiteljesíteni önmagamat. Saját magam részeként, jobbik részeként, teljességgel elfogadni valakit. Zaklatottságomban harmóniát jelent. Görcseim, félelmeim, önvédelmi reflexeim feladását. Szeretni valakit minden porcikájában. Szeretni az illatát, a hangját, a térdhajlatát, a tekintetét, a szuszogását, meglátni benne a gyönyörűséget, ha reggel fölkel, ha váratlanul észreveszem az utcán, vagy ha véletlenül rányitom a vécé ajtaját.
Hány szerelem volt az életedben?
Kettő. Voltam már szerelmes, és voltam nagyon szerelmes. Csak még alapvetően önző voltam ezekben, bizalmatlan, itt is nyerni akartam, és csúnyán vesztettem. Talán azóta megváltoztam, és ilyen hibát többé nem követek el. Várom az igazit.
Tudod, hogy eljön?
Azt tudom, hogy létezik egyvalaki a Földön, akivel egymáshoz rendeltettünk, csak attól félek, hogy esetleg nem fogunk találkozni. Lehet, hogy tehenészlány Peruban, vagy egy kis kínai falu körzeti orvosa, és én soha nem járok arra, de az is lehet, hogy egyszer hátul szállt le a villamosról, én pedig elöl szálltam fel, és örökre elkerültük egymást…
Képes lennél feladni érte életmódodat, szokásaidat, rigolyáidat, röviden a szabadságodat?
Bármelyik pillanatban, boldog örömmel.
Tudod, hogy milyen lesz az igazi? Fel fogod ismerni, ha egyszer gyrost veszel tőle a párizsi latin negyedben?
Kiskoromtól kezdve ábrándjaimban mindig kisportolt, erős, magas lányok jelentek meg, erre pont nem ilyen lányokba lettem szerelmes. Tehát, hogy milyen lesz majd, az kiszámíthatatlan. De az biztos, hogy fel fogom ismerni, még ha fókabőr bundában gubbaszt is egy jégkunyhó előtt az északi sarkon…
Ha ennyire fontos, ennyire komoly dolog számodra a szerelem, akkor miért mentél bele egy ilyen játékba, mint a Nagy Ő?
Végül is nem én jelentkeztem, hanem engem kerestek meg, és kértek fel.
Miért?
Őket kéne megkérdezned…
Szerinted miért?
Talán azért, mert független vagyok minden szempontból… Emellett valamennyire jóképű is, megfelelően kommunikáló, tudok viselkedni… talán ezek miatt, így együtt…
Számodra nyilvánvaló volt, hogy el kell vállalnod?
Nem, egyáltalán nem. Sőt, elég sokat vacilláltam, aztán rájöttem, hogy ha látnék egy ilyen srácot, aki körül ennyi szép lány van, beutazza a világot, eljut mesés helyekre, én azt nagyon irigyelném… Akkor miért ne magamat irigyeljem? Meg vonzott is, mint egy izgalmas a kaland.
Felmerült benned, hogy szabad-e olyan érzelmekkel játszani, mint szeretet vagy szerelem?
Én nem játszom. Önmagamat adom. Ez volt az eredendő feltételem, hogy ne kelljen szerepet játszanom, olyat tenni, amit nem szeretnék megtenni, olyat mondani, ami idegen tőlem. De mindez eredendően játék…
Mégis, amikor választasz, akkor emberek sorsa felett is döntesz…
Nem választok, csak rózsát adok a számomra éppen legrokonszenvesebb lányoknak. Ezt is elmondtam az elején. És, hogy kinek adom oda a rózsákat, attól függ, hogy éppen akkor kik tetszenek legjobban. Öt perc múlva talán másként tennék. Azok a lányok, akik jelentkeztek, pontosan tudták, miről van szó.
Ez nem kibúvó is kicsit a számodra?
De igen…
Lehet, hogy éppen közülük találod meg az igazit?
Lehet. Nálam idő kell ahhoz, hogy kialakuljon. Nehezen nyílok meg, engedek közel magamhoz valakit.
Van olyan, akinek te tetszel? Egyáltalán, meg tudod különböztetni, hogy ki az, aki valóban hozzád vonzódik, és ki az, aki csak játékban akar maradni?
Sejtem. De az utóbbiak is, ha jól csinálják, nagyon imponálnak…
Nem félsz, hogy túlzottan híressé válsz ahhoz, hogy boldog lehess?
Ez az ismertség öt perc múlva elmúlik majd. Jönnek mások, akiket futtatnak a csatornák, és akkor ők lesznek a híresek.
Marad majd nyoma benned ennek a hajcihőnek?
Remélem, nem, de kicsit félek attól, hogy túlontúl megszokom. Hogy a kelleténél jobban megtetszik a szereplés, a nyilvánosság, és esetleg belőlem is olyan médiahólyag lesz, akikkel soha nem rokonszenveztem. Kértem is a barátaimat, hogy figyelmeztessenek, ha bármi hígulást észrevesznek rajtam.
Te már vettél észre valamit magadon?
Bujkálóbb vagyok, mint korábban. Nehezen megyek emberek közé, az utcán a baseballsapkát a fejembe húzom, és görcsös leszek, ha újságosnál meglátom magamat mindenféle magazinok címlapján.
Innen aztán a népszerűségre, manipulálódásra, viselkedésre, sportra, és egyéb általánosságokra terelődik a szó. Igazán sok érdekesség nem hangzik el közöttünk. Hosszasan diskurálunk érdektelen dolgokról, de még órákig ülünk egy tea és egy ásványvíz mellett az asztalnál. Nehezen ér véget a beszélgetés…
