Olvastam, hogy bérelsz egy leánylakást, de ennek sok nőnél – nálam is – anyagai korlátai vannak. Nálunk két és fél éve vagyunk együtt nem régen fordult komolyra a dolog, és úgy látom, mintha kedvesem kezdene bepánikolni emiatt. Megnyugtattam, hogy nincs kényszer, a mi tempónkban kell mindennek haladnia. Klaudia
Kedves Klaudia!
 |
Ti két és fél éve vagytok együtt, a tudomány azt mondja – persze nem fontos mindent elhinni -, hogy két év után az adrenalin termelődés több mint a felével visszaesik. Vagyis az a bizonyos izzás, lobogás, lángolás, ami a kapcsolatok elejére jellemző, az a biztonság és megszokás hatására alábbhagy. Viszont ha nincs adrenalin, nincs szex se. Erre kiváló példa a barát. A barátaimmal nincs köztünk adrenalin termelődés, de nem is kívánjuk meg egymást. (Már úgy értem, hogy az igazi, mély, bensőséges baráti kapcsolataimban.) Ott maximális megértés, elfogadás és biztonság van, de a szexnek, a “kemisztrinek” még a lehelete se!
Nos, hogy lehet ezt a kettőt kombinálni? Miről is van szó? Az eddigi férfi-nő kapcsolatmodell az volt (sőt, alapvetően jelenleg is ez), hogy a két fél birtokolja egymást. Röviden nemiségen alapuló birtoklási vágyról van szó. Ugyanis ha egy kapcsolat érzelmeken és szellemiségen alapul – lásd barátság -, az nem akar birtokolni. A barátját nem akarja az ember birtokolni, csak azt, akivel szeretkezik. Ennek nyilvánvaóan megvan a biológiai, genetikai oka: a fogantatás, a nemzés, a gének továbbörökítésének a velünk hozott programja. Ez olyan erős “kód”, ami egy jó darabig bizonyára nem is fog változni. (De azt is el tudom képzelni, hogy az “új ember” majd ezt is átprogramozza.)
Most viszont, hogy megtettük a biológiai “küldetésünket”, és nemzettünk két gyermeket – és úgy tűnik, bár ez nem biztos, hogy ezzel zárjuk is a sort -, egészen más a helyzet. Persze, egy egészséges emberben benne van az ösztön, a vágy, és a célkitűzés, hogy írmagjait föl is nevelje. No de – mint látjuk a válások garmadájából – ez sokakat nem inspirál az együttélésre. Mivel lehet az embereknél az alapvető gond, hogy ennyien elválnak, és hogy lehetne segíteni, hogy kiegyensúlyozottabb, boldogabb párkapcsolatok legyenek a világban? Mi az ÚJ kapcsolatmodell titka?
Vízöntő korunk szinte minden helyzetben ugyanazt a szót dobja ki: ÖNISMERET. Nagyanyáink ezzel még nem foglalkoztak, eszükbe sem jutott, hogy valamit azért ne tegyenek, mert nem azonos a személyiségükkel vagy távol esik egyéniségüktől, és úgy éreznék, hogy így hiteltelenek. Tették, amit tenniük kellett, amit a társadaom elvárt tőlük. Ma már más a helyzet. Úgynevezett civilizált világunkban elkezdődött az individualizálás folyamata. Elkezdődött az önkeresés időszaka. A felébredésé. És ez minden mást megmozgatott, felborított, és folyamatában most is átrendez.
Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy az eddigi férfi-nő-kapcsolatmodell lejárt (lejáróban van), az új viszont most van születőben. MI, ez a generáció, aki most fiatal és nyitott, és spirituálisan felébredt, mi rakjuk le a köveket! Számomra az új kapcsolat-modell a következőket jelenti: maximális respekt és tisztelet egymás iránt! Egyik ember nem birtokolhatja a másikat, és nem követelhet olyasmit a másiktól, ami nem belőle fakad, ami számára önnyomorító kényszer! Pál apostol azt mondta a korinthusbeliekhez írt levelében a szeretetről, hogy a szeretet feltétel nélküli! A szeretet nem kér, nem vár el, és nem birtokol. A következő generációk kapcsolatában érvényre kell jutnia a kölcsönösségnek és a spirituális felelősségérzetnek. Vagyis tudni, és felvállalni azt, amit a másiknak, és másikban okozok.
A spirituálisan fejlett ember nem kifele hárít, hanem befele indul el, bármilyen problémája van. Tehát nem projektál, nem a másik a hibás, hanem elgondolkodik azon, hogy miért vonzotta be ezt a helyzetet, ez mit üzen számára, és hogyan optimális továbblépnie úgy, hogy mindkettejük érdekeit képviseli. Az érdekek képviselése nem azt jelenti, hogy soha, egyikőjük számára sem hoz az ember fájó döntéseket, hanem azt, hogy végiggondoljuk, mi az, ami lelkünk mélyéből fakad, és ebből az információból mi az, ami a másikra is tartozik. Van, amikor bizonyos információ sok, és ettől a másik csak begörcsöl, bestresszel, van, amikor viszont szükséges. A tapintat egy pont után azt jelenti, hogy nem bízol abban, hogy a másik képes feldolgozni az őszinteséget; és van, amikor ez így is van. Ez penge élen táncol, abszolút éberséget kíván minden helyetben a döntésünk!
Hogy mondjak egy konkrét példát. Van két, parnerviszonyban élő ember, akik mélységesen szeretik, és tisztelik egymást, lelkük ezer szállal össze van már kötve, és meg is beszélték, hogy nem birtokolják egymást. Az egyiknek közbejön egy ideiglenes kapcsolat, ami valamiért fontos. Valamiért fontos megélnie ezt a kalandot. Van ilyen, hisz a szeretkezés az egyik legelementárisabb kölcsönös energiacsere. Pontosan föl kell mérni, hogy a másiknak ebből az információból mi, mennyi, és mikor kell. Hiszen nyilván megérzi a másik, hogy valami változás van. Ez teljesen egyéni, hogy ezt mi hogyan beszéljük meg a társunkkal. Mindenesetre ettől a helyzettől benne is megnő az adrenalinszint, és máris eljutottunk oda, hogy barát is, partner is, és van adrenalin is (ami a szexhez kell). Viszont fontos tisztázni a futó kalandot hozóval vagy az ideiglenes szeretővel, hogy van egy társam, aki nagyon fontos számomra, viszont ideiglenesen most te is!
Nem szabad senkit sem becsapni, kihasználni! Ezért kell, hogy tisztában legyünk a saját érzelmeinkkel. De ez csak két fejlett, és valóban partnerviszonyban élő ember között müködik. Akik már nem gyerekként viselkednek. Ilyet még nagyon keveset láttam. Tulajdonképpen eddig eljutni, ez az új kapcsolatmodell lényege! Felnőni, és letisztázni az értékeket! Hiába adok át “tippeket” önmagukat sem ismerő, birtoklási szisztémában működő gyerek-emberek számára. Csak zavart okoz! Szóval az új kapcsolatmodell lényege és titka: önismeret, őszinteség, VALÓDI szeretet. Efelé kell elindulni, mindenkinek a maga módján, tempójában, és szintjén. Végülis amit tehetünk, a törekvés maga. Jó utat:
Soma
Ha megjött a kedved, hogy írj Somának, ezt a soma@nlcafe.hu e-mail címen megteheted.
