– Sőt, a következő két járat, és a déli is. Mi
 |
| Podholeczki Imre |
Pontosan teszi hozzá egy idősebb utas. Kalap, vastag keretes szemüveg, kissé viseletes kabát. A nevét nem szeretné elmondani. Én hetente kétszer vonatozom, és szerintem sincs a közlekedéssel semmi probléma. Vácról húsz perc alatt benn vagyok Budapesten. Vannak gazdasági kérdések, amelyekbe mi, kívülállók nem szólhatunk bele. Bizonyára úgy fogják ritkítani a járatokat, hogy ne nagyon érintse az utasokat. De ezek a körülmények! Nézzen körül, majd szétesik ez a kóceráj! Veszélyes, mocskos, öreg Ha már ritkítják, akkor javítsák is!
A berkenyei polgármesterasszony, Schmidt Józsefné már nem ilyen megértő a racionalizálási tervvel. Szerinte a járatritkítás hosszú távon elnéptelenítheti a falvakat.
 |
| Schmidt Józsefné, Berkenye polgármestere |
Alattomos módszer ez. A járatritkítással elterelik a forgalmat a busz irányába, így egy idő után azt mondhatják: kérem, nincsenek utasaink, nem érdemes üzemeltetni a járatot. Ugyanolyan ez, mint amikor a kistelepüléseket ellehetetlenítették. Azt mondták, nincs gyerek, ezért bezárták az iskolát, aztán az óvodát is. Persze egy idő után tényleg nem volt már gyerek, mert mindenki elment. Nézze, a kistelepüléseknél a vonat köldökzsinór-szerepet tölt be a munkahely, az iskola, a kórház, illetve a lakás között. Ha ezt a köldökzsinórt elvágjuk, elnéptelenednek a falvaink. Miért lakjanak itt az emberek, ha nem jutnak el a munkahelyükre? Pedig Berkenyében már csak normális közlekedésre van szükségünk! Végre van templomunk, boltunk, vannak intézményeink, infrastruktúránk, és a falu lakossága négy év alatt száz fővel gyarapodott.
(Folytatás az e heti Nők Lapjában!)
