 |
Barátságos makói utca, ízléssel felújított, félkész ház. A debreceni egyetemen végzett édesanya Farkas Éva olyan vékony, mint egy gimnazista, az édesapának dr. Nagymáté Csaba állatorvos sötét karikák a szeme alatt. Éva már a belépésem percében észreveszi, hogy a kislánya szobáját keresem. Nem kell beszélni, a gesztusok, a pillantások többet mondanak… Bevezet a ház új szárnyába.
Itt lakott mondja, és a szeme száraz. A tágas szobában nincsenek gyerekbútorok, játékok, egy árva bohóc jelzi a sarokban, hogy nemrégiben egy kicsi lány élt itt. A bohóc volt a kedvence…, ott, jobbra állt a kiságya. Minden holmiját elpakoltuk, a szobát átrendeztük. Hogy tovább tudjunk élni, hogy ne őrüljünk meg!
Letelepszünk a nappaliban ahol Hanna nagyon szeretett játszani , Csaba a kezembe nyomja a boncolási jegyzőkönyvet és a többi dokumentumot, Éva csöndesen óriási önfegyelemmel! mesélni kezd. Nem zokog, nem kiabál, legfeljebb elakad a hangja, vagy némán csorognak a könnyei…
KEDD
Augusztus 31-én, este Hanna sokat hányt. A férjemen is átfutott a fertőzés az előző héten, mégis megijedtünk, hiszen ő nemigen volt beteg. Féltettük a kiszáradástól, ezért rohantunk vele a kórházba. A minket fogadó orvosnő, majd az osztályos főorvos sem tudta bekötni az infúziót, végül eldöntötték, beültetnek egy kanült, hogy azon át kaphasson infúziót. A karjába sem sikerült beültetni, tehát levitték a sebészetre, és a jobb lábába került. Majd megőrültem aggodalomtól, ráadásul a tortúra iszonyatosan hosszú volt! Fél tíztől éjjel fél kettőig…
SZERDA
Jókedvűen ébredt, enni-inni kért, végignéztük az aktuális kedvencét, a Gőgös Gúnárt… Közben nagyon utálta a kanült, mondogatta, hogy leszedem, leszedem, mi mégis bizakodtunk: holnap talán hazavihetjük…
CSÜTÖRTÖK
 |
Reggel sokkal elesettebb volt, mint az előző napon, hajnalban magasra szökött a láza, kúpot kapott, hideg vizes borogatást. Lementem az osztályos főorvoshoz: nem adnak antibiotikumot? Ő nyugtatott: ez csak vírus, nincs felülfertőződve semmilyen baktériummal, az antibiotikum nem indokolt, a láz természetes kísérőjelensége a vírusnak… Vért vettek Hannától, az eredményt megnyugtatónak találták. A kislányunk mellett voltunk a férjemmel, folyamatosan mértük az egyre emelkedő lázát. Sűrűn szóltunk a nővéreknek, végül megjelent egy doktornő, aki Demalgonil injekciót fecskendezett a kanülbe. Ennek hatására Hanna azonnal görcsbe rándult, és eszméletét vesztette. Ezt a férjemmel észleltük, mert doktornő a nővérkével beszélgetett! Azt hittem, megtébolyodom! Kérdeztük a főorvost, ő bizton állította: lázgörcs volt. Később folytatták a lázcsillapítást, mi ismételten kértük a főorvost, hogy adjanak antibiotikumot, a válasz: nem szükséges.
Most szakítsuk meg a történetet az édesapa és az ismert szegedi ügyvéd, dr. Ábrahám László véleményével!
Állatorvos vagyok, de azt pontosan tudom, hogy Demalgonil injekciót csak intramuszkulárisan, azaz izomba szabad beadni. Ez a gyógyszer dobozán is olvasható! mondja az apa.
Dr. Szabados György szakértő nem nyilatkozhat folyamatban levő ügyről, de általánosságban elmondta nekem, hogy Demalgonilt tilos vénásan adni gyereknek jelenti ki dr. Ábrahám László. És ha végiggondoljuk, hogy a fertőzés a kislányba helyezett kanül környékéről indult, akkor elképesztő számomra, hogy a szülők könyörgése ellenére sem adtak e mérgezésben meghalt gyermeknek antibiotikumot!
