Látom, hogy amikor bejössz, akkor mindig csoportosulnak, zsongnak körülötted emberek, és én távolról próbálom eltalálni, hogy ilyen jó dumád van-e, vagy ennyire okos dolgokat mondasz?
Megnyugtatlak, egyik sem Egyébként a gimnáziumban történt velem valami alapvető változás. Nagyon jó tanáraim voltak, meg nagyon jó volt a közösség is. Éreztem, hogy kezdek magamra találni. Azzal, hogy elfogadtak, hogy odafigyeltek rám a többiek, hogy bevettek a társaságba, nevettek a poénjaimon. Ez hihetetlenül nagy erőt, energiát adott…
Mi akartál akkor lenni?
Leginkább újságíró. Vagy valami nagyon komoly ember. Nem tudtam, hogy mi, de akkor ez fontosnak tűnt. Ezért is mentem a jogi egyetemre, mert azt hittem, hogy a doktori címmel együtt meglesz a tekintély és a komolyság Hát egyik sem lett. Egy ideig ugyan még próbálkoztam, de olyan reménytelen volt az egész, hogy feladtam. Még fogalmam sem volt, hogy merre tovább, csak azt éreztem, hogy ezt nem! Eléggé kétségbeejtő volt a helyzetem, és akkor történt egy fantasztikus dolog. Szüleim akkor leültek velem, és elmondták, hogy már várták ezt a pontot. Tanárok voltak ma már nyugdíjasok , és letettek elém hetvenezer forintot: olvasták egy napilapban, hogy ennyi a féléves tandíj az újságíróiskolában, a Komlósi Oktatási Stúdióban. (Busi akkor diák lett, ma pedig már ott tanít… a szerk.) Ott hallottam, hogy munkatársat keres a Nők Lapja. Rengetegen jelentkeztünk az ország minden tájáról, és nekem sikerült.
Miért? Te voltál a legtehetségesebb?
Talán én akartam legjobban. Emlékszem, a végén, amikor már csak néhányan maradtunk, az volt a feladat, hogy hétvégén írjunk néhány jegyzetet. Hétfőn, amikor be kellett mutatni, hogy mit írtunk, az egyik srác azt mondta, hogy nem jutott eszébe semmi, ezért semmit nem írt. Én pedig elővettem huszonöt oldalt. Lázas igyekezetemben mindent leírtam, ami csak eszembe jutott.
Képes vagy még mindig így, egy lendületből, egyetlen svungból írni?
A jobban sikerült írásaim a mai napig így születnek.
Soha nem féltél attól, hogy remek íráskészséged révén nagyon hamar lettél sikeres? Hogy ez esetleg később csapda is lehet?
De, igen. Félek tőle. Ezért is próbálkozom mindenféle műfajjal, ezért igyekszem mindegyikben otthon lenni. Nem tudom, melyik jelenti majd a továbblépést, csak nem akarok megrekedni.
Órájára néz, aztán rám. Elég-e, mert mennie kell a kiadó üzemi tanácsának ülésére. Merthogy ott is tag. Ő elrohan, én még várok egy picit. Hátha itt is kapok majd egy bónusz croissant-t…
