A nagypapa füle
Négyunokás nagymama vagyok, gyűjtenivalóm van bőven. Ádám már négyéves korában is leleményes volt. Egy alkalommal nálunk időztek, amikor beszaladt a szobába, s csak nem akart kijönni. Már sokalltuk, mit csinálhat, amikor megjelent, derekára tekerve egy csomó cérna. Kihúzta magát:
Látjátok? Kötözött sonka vagyok…
A húga, Micike, óvodás lehetett, amikor egyszer telefonált. Megunva a velem való beszélgetést, azt mondja:
Most add a nagypapa fülét…!
Mici beteg. Kérdem tőle, Micikém, lázas vagy? Rázza a fejét:
Nem, csak felemelkedésem van…
Gráf Lajosné, Budapest
Kinőtted!
Kár, hogy ritkán van ez a rovat. Engem az ötéves kislányom és kétéves kisfiam naponta meglep valamivel. Például egyik nap eldugult vécénkben hangos bugyborékolás közben folyt le a víz, ami nagyon tetszett a gyerekeknek. Álmos vidáman felkiáltott:
Anya, lubickol a vécé!
Kincső így figyelmeztet az összetört Túró Rudi láttán:
Anya, ez a Rudi romokban hever…
Nézi, ahogy reggel öltözködöm. Tangabugyimat sem hagyja szó nélkül:
Na, anya, ezt kinőtted!
Sétálunk, hirtelen feltámad a szél, hűvös lesz. Mondom Kincsőnek, vegye fel a pulcsiját.
Nem veszem, anya, szeretek szellőzni…!
Nagy Beatrix
Hazudós kutya
A kisunokámat mindig arra tanítottam, hogy a legcsúnyabb dolog a hazugság. Míg Budapesten laktunk, nem volt kutyánk. Amikor leköltöztünk vidékre, ott lett. Kedves kutya volt, de sokat ugatott. Kérdi a kisunokám:
Nagyi, miért ugat ez a kutya?
Így jelzi, fiam, hogy valaki jön.
Na, fogja erre a kicsi sámliját, kiviszi, leül a kutyával szemben. Figyel. Egyszer csak felháborodva bejön:
Nagyi, ez a kutya hazudós. Ugat, de nem jön senki.
özv. Sárközi Ádámné, Vámosmikola
(További történeteiket várjuk az e.schaffer@sanomabp.hu vagy postacímünkre, Ő mondta jeléigére.)
