 |
A barátnőm nevetve meséli, hogyan szereztek tekintélyt együtt a kisebbik lányának, akit a bátyja mindaddig nem volt hajlandó emberszámba venni, és főként nőnek tekinteni.
Beadtuk Viktornak, hogy Andinak barátja van. Nem is tudom, hogy nem jött rá, olyan feltűnően vihogtunk, ahogy a tinilányok szoktak. Részletesen leírtuk a külsejét, a szerelését, meséltünk a hobbijáról, hogy hol volt nyaralni. Andi még néhány ál-telefonbeszélgetést is rendezett a szent cél érdekében. Nos, bejött: lányom ázsiója hihetetlenül megnőtt. Egy idő után aztán kénytelen volt szakítani, mert már nagyon fárasztotta a folytonos randevúzgatás, de a hirtelen lett női tekintélye ettől még csak nőtt Viktor szemében. Hja, aki már dobta is az első pasiját, az ám a nő!
Amint látszik, akkor lehet a leginkább az orrunknál fogva vezetni minket, amikor az előítéleteink rabjai vagyunk, mert azok vakká tesznek, és elveszik a humorérzékünket. Az ilyesfajta gyengéd összekacsintások, becsapások, összeesküvések szinte minden családban előfordulnak, ahol megengedett a játék, és ahol a lebukás vélhetően nem von maga után véres megtorlást. Jó esetben az összeesküvés áldozata magába száll. Ha nem, hát duzzog egy sort.
(Folytatás az e heti Nők Lapjában!)
