 |
| dr. Jermendy György |
A kulcsszó az elhízás szögezi le dr. Jermendy György, a Magyar Diabetes Társaság elnöke. Az elhízás, amellyel szinte törvényszerűen jelenik meg a kettes típusú diabétesz. Az elhízás, amely egyre fiatalabb korban támad. Ma már serdülők is küzdenek az eddig felnőttkorinak nevezett cukorbetegséggel húsz-harminc éve ilyet még nem láttunk!
Késői, de veszélyes szövődmények
A cukorbetegségnek alapvetően két típusát különböztetjük meg: az egyes és a kettes típusú diabéteszt. A betegek közel kilencven százaléka ez utóbbi, felnőttkorinak vagy nem-inzulinfüggőnek is nevezett cukorbajtól szenved. A kórkép egyszerűen megfogalmazva: a beteg hasnyálmirigye termel ugyan inzulint, de vagy nem eleget, vagy a szervezeten belül érzéketlenség alakul ki vele szemben, így nem képes hatást kifejteni ez az inzulinrezisztencia.
A betegnél komplex anyagcserezavar alakul ki, a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázati tényezőivel együtt folytatja a professzor. Magas lesz a vérnyomása és a vérzsírszintje. Ez az állapot azért veszélyes, mert idült szövődményei vannak: szemészeti, vese- és idegrendszeri problémák kísérik, valamint agyvérzés, szívinfarktus és alsóvégtagi érszűkület fenyeget. Ezek ugyan évek, évtizedek alatt alakulnak ki, s éppen ezért néha nehéz megmagyarázni a betegeknek, ha komoly panaszuk nincs is, miért kell mégis a vércukor-mérőműszerrel otthon babrálniuk, és rendszeresen kontrollra járniuk. Mert negyvenévesen tudja csak megelőzni, hogy hatvanévesen ne veszítse el a látását, ne vágják le a lábát, és ne szoruljon művese-kezelésre!
Tünet nincs, baj van
A kettes típusú cukorbetegségnek nincs markáns tünete, szemben az egyessel, ahol a panaszok néhány napon belül elküldik a beteget az orvoshoz. A kettes típusú olykor évekig lappang, szűrővizsgálatokkal azonban időben felismerhető. Ha a háziorvos rendszeresen méri a betegek vércukorszintjét, vérnyomását, és figyelmezteti őket az életmóddal járó veszélyekre, akkor megelőzhető a baj. Klasszikus tünetei amelyek hiányában is kialakulhat a betegség! a fokozott szomjúság, szájszárazság, így a beteg sok folyadékot iszik, és sok a vizelete. Ez talán normálisnak tűnhet, de itt nem szimpla szomjúságról van szó, hanem arról, hogy valaki négy-hat liter vizet is kíván naponta, ami már feltűnő!
Ha egy beteg hozzánk kerül mondja Jermendy professzor , akkor nemcsak a vércukorszintjével foglalkozunk. Figyelnünk kell a vérzsírját, a vérnyomását, tudnunk kell, van-e súlyfeleslege, azaz rendbe kell tennünk az összes egyéb baját is. A kezelés elején kidolgozott diétát és fokozott fizikai aktivitást írunk elő a beteg életkorának megfelelően. Ha fiatalabb, járjon biciklizni, úszni, az idősebbeket már nem indítjuk el egy atlétikai versenyen, de ők is tudnak kertészkedni, vagy legalábbis sétálni az esti vacsora helyett. Majd várunk négy-öt hónapot, és ha nem normalizálódik a vércukorszint, jöhet a tabletta. Rendkívül korszerű gyógyszerek állnak rendelkezésünkre, nagyon jól megfogják a gyökerét ennek a betegségnek, főleg a vércukorszintet, de részben a vérnyomást és a vérzsírt is csökkentik! A legújabb inzulinérzékenyítők pedig már a szervezet érzéketlenségét is kedvezően befolyásolják: érzékennyé teszik a saját inzulinjára.
Itt következik a cikk II. része.
