Az elvált
Egyedül neveli két és fél éves kisfiát Barta Orsolya (28).
A volt férjemmel, Gáborral már jó előre megbeszéljük, mikor, kinél ünnepel a kicsi, elvégre ilyenkor elsősorban körülötte forog a világ. Szomorú, hogy nem volt egyetlen közös karácsonyunk sem, de ezen már kár keseregni, így alakult. Az első évben együtt töltöttük huszonnegyedike délutánját, este viszont már külön-külön ünnepeltünk. A második karácsonyon Benit az édesapja vitte másnap a szüleihez, ahol hatalmas a család, mindenki összegyűlik ilyenkor. Ezen nem változtatunk az elkövetkező években sem.
Idén Bendegúz valószínűleg az apjával tölti majd a szentestét. Borzasztóan fog hiányozni, de aki elvált, annak számolnia kell az efféle hátrányokkal is. Nem volt kifejezetten békés a szakításunk, de ma már úgy gondolom, ez is csak egy szükséges rossz volt, amin muszáj felülkerekedni, s nem csak a gyerek érdekében. Most már állítom, sokkal jobb mindnyájunknak így, a picinek is, bár valószínűleg sokszor kell majd nélkülöznie az édesapját. Mi mindenképpen azon vagyunk, hogy semmiben ne szenvedjen hiányt. Persze tisztában vagyok vele, hogy én nem helyettesíthetem az apját, nem is akarom, hiszen a volt férjemnek legalább annyira fontos Bendegúz, mint nekem.
Az, hogy ma már külön élünk, nem ronthatja el senkinek a karácsonyát, főleg nem a kisfiunkét. Ha nagyobb lesz, lehet, hogy ő mondja majd meg, kinél szeretne lenni, hány napig, mikor. Addig viszont mi próbálunk meg dönteni helyette, lehetőleg úgy, hogy neki a legjobb legyen. Remélem, akkor sem változnak majd ezek a dolgok, ha Gábor vagy én később újra családot alapítunk. Hiszen egyikünk sem azt tervezi, hogy magányosan, társ nélkül élje le az életét. Hiába végződött kudarccal az első házasságom, továbbra is hiszek benne, hogy lesz még boldog családi karácsonyunk, nekem is, Bendegúznak is.
A külföldi
Magyar származású ugyan, ámde Németországban született Kerényi Mónika (34), és a szülei a mindmáig ott élnek. Számára a karácsony több szempontból is problémát jelent, különösen, amióta férjhez ment Magyarországon, és kislánya, Babett is megszületett.
Amikor a férjemmel megismerkedtünk, évekig külföldön tanultam, amolyan távszerelem volt a miénk, hol Olaszországban, hol Német-országban, hol pedig Magyarországon ünnepeltük a karácsonyt. Ma már nem vagyunk bohó egyetemisták sem, családot alapítottunk, és úgy gondoljuk, ehhez méltóan kell ünnepelnünk is. Idén a szüleim jönnek hozzánk látogatóba, így valamennyire könnyebb lesz, mintha nekünk kellene a picivel azt a hosszú utat megtenni. Azelőtt mindig mi mentünk, hiszen a férjemmel hozzászoktunk
a folytonos utazáshoz.
Az idei karácsony nemcsak a kislányunk miatt lesz különleges, hanem mert ez az első ünnep, amelyet új otthonunkban töltünk. Nemrég költöztünk be álmaink lakásába, az előző egy kis garzon volt, még karácsonykor sem tudtunk vendégeket hívni, egyszerűen nem fértünk el. Most azonban más a helyzet, szép tágas az ebédlőnk, a konyhámban pedig kifejezetten öröm lesz a sütés-főzés. Alig várom már, hogy a nagyszülők, a barátok egymás kezébe adják a kilincset. Szeretném behozni hosszú évek lemaradását, és minden ismerőst vendégül látni. A kislányom nemsokára egyéves lesz, most már tudok egy kicsit másra is figyelni, az ünnep jó alkalom erre. Úgy tervezem, édesanyámék majd nálunk vendégeskednek, így legalább figyelnek a kicsire is másnap. Szentestére közösen készítjük a vacsorát szüleimmel, 25-én azért a szokáshoz híven meglátogatjuk férjem édesanyját és testvérét is. Tudom, hogy Babett még kicsi
ahhoz, hogy részt vegyen az ünneplésben, mégis szeretném emlékezetessé tenni az első karácsonyát.
Ha azt is szeretné tudni, hogyan birkózik meg a karácsonyi problémákkal egy fiatal, háromgyermekes anyuka és egy szingli, olvassa el a teljes cikket a Nők Lapja Évszakok december-januári számában.
