Kell-e gyerek? – Soma válaszol

A hölgy kirúgta miattam, mert úgy gondolta, hogy köztünk több van, mint barátság, pedig szexuális kapcsolat nem volt köztünk akkor. Van egy két éves lánya is. Az exhölgy azt írogatja, hogy én, aki szétszedett egy családot, nem tapogatom soha az ő lányát. Jó, nekem is lesz babám, de a párom nem akar gyereket. A lányát sem akarta. Nekem viszont fáj így, amikor a lányáról beszél, és fotókat mutogat. Látogatni viszont csak egy évben hatszor jár.

Nem akarom elveszíteni őt, de nem tudnék lemondani arról, hogy egyszer szüljek – viszont nélküle sem tudnám elképzelni az életem. Ő életem nagy szerelme, fantasztikus szerető, és számomra irtózatosan szép és kívánatos pasi. Cicka


Kedves Cicka!

A te kedvesed sok helyen sérült. Előszöris: gyereket szült neki az előző felesége, annak ellenére, hogy állítólag ő nem is akart apa lenni. Majd, megérezvén a te jelenlétedet, kirakta a gyermeke apját, ahelyett, hogy ragaszkodott volna hozzá, küzdött volna azért, hogy egységben maradjon a család. A másik oldalon viszont ott van az anya, egy nemrégen született gyermekkel, és azt látta, tapasztalta, hogy az apukát sokkal inkább érdekelte egy friss kapcsolat, egy másik nő, mint a családja. Azt hiszem, ezt egyetlen anya, feleség nem szeretné átélni… Épp ezért számomra erre vonatkozóan van egy hármas alapszabály: terhes nő pasija, kisgyermekes apuka, barátnők kedvese TABU!





Ezek a himnemű lények zsigerileg nemtelenek kell, hogy legyenek egy felelősségteljes nő számára! Te átlépted ezt a tabut, egy kisgyermekes apukával kezdtél el randevúzni, ami, akárhogyan is nézzük, nem éppen dicsérendő dolog! Viszont ez már megtörtént, ez a múlt. Nézzük a jelent. Maximálisan meg lehet érteni a kedvesedet, hogy stressze van az apaságon! Eleve stressze van az apává váláson (hisz elmondásod szerint nem közös megegyezéssel lett azzá), és azon is, hogy ő most hogyan élje meg az apai szerepét. Hiszen egy évben csak hatszor látja a lányát (ez, gondolom, te is tudod, hogy igen kevés a gyermeknek apai energiából, apa-mintából), és amikor előveszi a fényképét, akkor sem megértést kap a párjától, hanem önző féltékenykedést.
Neked fáj, hogy előveszi a gyermeke fotóját? Még fel se dolgozta a barátod – aki egyébként egy nagy gyerek lehet -, hogy apává lett, és ahelyett, hogy ebben megértő, és segítő társa lennél, a saját fájdalmaddal vagy elfoglalva? Ebben a helyzetben talán érdemes lenne a másik érzéseit is átérezni, nem folyamatosan csak a sajátodat! És te már ott toporzékolsz fölötte, hogy gyereket akarsz? Próbáld már magad beleélni egy kicsit a helyébe! Ahogy elképzellek benneteket, három gyerekembert látok, akik hibás döntéseik tanulóútját járják. Amire nyilván szükségetek van, hogy fejlődjetek! És ott van egy baba, akinek a személyisége most fejlődik ki, és egy olyan szülő- és férfi-nő kapcsolatmodellt lát, ami igen zavaros. (No, de ez már az ő göröngyös tanulóútja lesz, hisz nem véletlen született oda, ahova.) Akár film is lehetne belőletek!

Lásd egy kicsit kívülről magatokat, az segíteni fog! Van a volt feleség, aki fogott magának egy apajelöltet, és közös beleegyezés nélkül, önhatalmúlag szült magának egy gyereket. A kedvesed – aki maga is egy gyerek – családépítés helyett menedéket keresett magának egy olyan nőben, akitől több szeretetet remélt, és feltehetőleg kaphatott is. Te a szerelem szabad zászlaját lengetve találkozóról találkozóra hízlaltad a szerelem érzését egy kisgyerekes apukával, akinek ezek után természetesen az egész apaságon stressze lett. Neked viszont legfőbb vágyad, hogy anya legyél. És ott a gyerek, aki azt látja, hogy anya van (egyedül?), néha megjelenik valaki (apa), anya pedig szidja apát is, és a nénit is, aki apával él.

Mindhárman kifelé hárítotok (ezért vagytok gyerekemberek), és mindhárman magatokkal vagytok elfoglalva! Ebből a helyzetből nem lehet sérülés, fájdalom és küzdelem nélkül kijönni! Ez (is) kell ahhoz, hogy fejlődjetek és felnőjetek! Hogy én mit javaslok neked ebben a helyzetben? A következőket: gondolkodj el azon, mit jelent az, hogy szeretet, házasság, együvé tartozás! Gondolkodj el azon, hogy a szexualitáson és a vizualitáson kívül mi köt ehhez a fiúhoz! (Ez ugyanis kb. két évig tud két embert összekötni, tovább nem!) Ha úgy érzed, hogy lelki, szellemi, emberi értékei alapján is őt választod férjedül, gyermeked apjául, akkor kezd el gyakorolni a legfőbb emberi, női értékek közül a megértést, az elfogadást és a türelmet!

Segíts neki feldolgozni a vele történteket, és segítsd őt abban, hogy képes legyen felelősségteljes apává válni! Hogy ne féljen ettől az érzéstől, hogy megérezze az apa és lánya közötti kapcsolat ízét, szépségét, mélységét! Lehet, hogy érdemes éveket várnod az anyasággal, ne parázz, nem lesz késő! Nagyon fiatal vagy még, ráérsz! Ráadásul két, három, négy vagy öt év múlva már elmondhatod, hogy színt vallott a kapcsolatotok! A jegyesednek jó lenne elbeszélgetni a volt feleségével, hogy a gyermek lelkének semmiképpen nem tesz jót a folyamatos gyűlölködés, szidalmazás. Bölcs lenne önmaga és környezete érdekében neki is megbocsátania, és elfogadni azt, ami már megtörtént, hisz ő is hibát követett el!

A harag sötét és lehúzó erő, ráadásul duzzad, hízlalja magát, s a végén úgy eluralja majd, hogy egy zsémbes, keserű, puffogó öregasszony lesz belőle! Tudom, nagyon nehéz, de ha ezt meg tudod csinálni, nagyon nagyot fejlődsz: neked is gyakorolnod kell az iránta való elfogadást és szeretetet! A párod – ha egyáltalán valóban az – csak akkor lesz képes magát megnyitni az apaságnak, ha az ekörüli érzéseket feldolgozta, és rendbe rakta! Úgyhogy ne kezdj el siránkozni, ha előveszi a gyermeke fényképét, hanem biztasd, hogy vigye el a kicsit az állatkertbe, és legyen vele többet! A volt feleséggel próbáljon baráti kapcsolatot kiépíteni, és persze jó lenne, ha valaha képesek lennétek felnőni oda, hogy egyszer leültök hárman, hogy megbeszéljétek mindazt, amit meg kéne!

Figyeljetek egymásra is, ne csak magatokra! Szóval, sok tennivalótok van még a szülővé válásig! Kívánok éberséget, szeretetet, bölcsességet, türelmet!

Soma Mamagésa

Somának a soma@nlcafe.hu mélcímre írhatok.