Ó, ha potyautas lehetnék…

Most, ahogy közeledünk a savonai kikötő felé, és már több kilométer távolságból látjuk a hatalmas, impozáns hajót, a Costa Magicát, amint méltóságteljesen horgonyoz a kikötőben, egyre szaporábban ver a pulzusom. Amikor végre a közvetlen közelébe érek a tizennégy emeletes, vadonatúj hajónak – amelynek részt vehetek a legelső útján –, eláll a lélegzetem. Az álmom beteljesülni látszik.

Hétfő: kikötői készülődés

A varázslatos nevű hajónak lenyűgöző méretei vannak: közel háromszáz méter hosszú, hatvanhat méter magas, és háromezer-ötszáz utas fér el rajta. Szigorú biztonsági ellenőrzésen esünk át, mire feljuthatunk. A rámpa átriumos lobbiba vezet. Panorámalift repít a nyolcadik emeleti kabinba (nem is merném kabinnak nevezni, hiszen olyan, mint egy ötcsillagos hotelszoba). A balkonról félelmetes látvány tárul elém: Savona madártávlatból, alant a tenger morajlik.
A személyzet soraiba rengetegen érkeztek a Fülöp-szigetekről, „szobainasom”, Erwin – akinek nyilván van valami szép hangzású, ám az európaiak számára kimondhatatlan neve – szintén filippínó. Erwin rendmániás: hihetetlen precizitással pakol el utánam, kicseréli a törölközőt, amelybe csak egyszer töröltem kezet, jeget, vizet, programfüzetet hoz, és megszállottan törölgeti a bútorokat. Pedig még el sem indultunk.

Horgonyt fel!

A vészhelyzet-gyakorlat után elindulok felfedezni az úszó hotelt. Külön hajótérképet kapunk, ajánlott „túraútvonallal”, vagyis hogy miként érdemes szintről szintre haladni, hogy felfedezzük többek közt a hatalmas fitnesztermet, a szépségcentrumot, a medencéket, a kaszinót, a könyvtárt, az üzletsort és még sorolhatnám. Túraútvonalam közepén tartok, amikor hosszú dudaszó után lassan kihajózunk a kikötőből. Távolodnak a part fényei, és mi békésen haladunk a viharos tengeren, nem is érezzük a hullámzást. Hamarosan megérkezik a kabinomba a fedélzeti újság, a Today, amelyből kiderül, hány órakor kötünk ki másnap, mikor kel a Nap, milyen programok várnak ránk éjszaka és másnap a hajón, és ezek során milyen ruházatot célszerű viselnünk. Aztán jön a gálavacsora, amelyen ajánlatos az alkalmi öltözék (nem kell félni, tűsarkúban is biztos a talaj a lábunk alatt), és személyesen láthatjuk Giorgio Moretti kapitányt. (Csak mellékesen: míg a kapitány vacsorázik, a hajó rendületlenül halad.)

Kedd: Marseille

Elképesztő, hogy az ember lefekszik egy kényelmes ágyban, és másnap ugyanabban az ágyban, mégis egy másik országban ébred. Marseille-ben a hajótársaság szervezett városnézést. Nagy a szél, ám így is látni a partról egy kis szigetet, s rajta If várát, amelynek börtönéből Edmond Dantès olyan bravúrosan megszökött. Érdekes, bárhová megyünk is a városban, a Costa Magica szinte mindenhonnan látszik. Izgalom fog el, amint délután újra közeledünk a hajónkhoz. (Most látom, úgy írok róla, mintha a tulajdonosa lennék. Érdekes, hogy míg egy hotelt lassabban fogadok el ideiglenes otthonomként, ezt a hajót az első percben „belaktam”.) Egyébként fontos is a sietség: aki elkésik, azt nem várja meg a hajó. Állítólag volt már olyan utas, aki elaludt valamelyik selymes homokú parton, és mire felébredt, már csak integethetett a tengerjáró után, majd strandnadrágban szaladt a repülőtérre, hogy a következő kikötőben utolérje a hajót.

Újabb izgalmas éjszaka elé nézünk: gálavacsora (itt mindegyik az), dél-amerikai táncóra, éjjeli show… aztán, mire felkel a nap, vissza is érünk Savonába. Vigasztalom magam: talán még van remény arra, hogy felkérnek a fedélzeti magazin szerkesztésére, és akkor maradhatok egy ideig.





Szerda: búcsú

Sajnos, a fedélzeti magazin készítéséhez nincs szükség újságíróra (megérdeklődtem), potyautasként nem maradhatok a hajón, mert jelzi a hajókártyám, hogy nem hagytam el a Magicát, így szomorú búcsút veszek a tengerjárótól. A kikötőben már készülődnek az első igazi utasok, én pedig búcsúpillantást vetek a monumentális vízi járműre. A kikötőben állva az a szörnyű gyanúm támad, hogy immár teljesen hatalmába kerített a tengeri hajózás iránti szenvedély. De legalább nincs szükség hozzá vízi jártassági vizsgára.

Köszönöm a felejthetetlen élményt a Costa Hajótársaság magyarországi képviseletének, a Tensi Kft.-nek.