De azért van, akit jobban, van, akit kevésbé kedvelsz?
Van, persze, akinek az írásai közelebb állnak hozzám, másoké talán kicsit kevésbé, de ez az én belső ügyem. A Nők Lapja sikerének, kedveltségének talán az egyik titka, hogy sok különböző egyéniségű, mentalitású, világlátású, de egyaránt nagyon tehetséges ember dolgozik itt együtt. Természetesen mindenkinek megvan a maga elképzelése, érzékenysége, sajátossága. Szerintem ebben a sokszínűségben, ebben a kavalkádban a szerkesztő egyik fő feladata, hogy megbízható igazodási pontot, kiszámíthatóságot jelentsen.
Nem is zavar a kollégák esetleges szeszélyessége, pontatlansága?
Elárulom, hogy egyébként én is mindenhonnan elkések, mindent az utolsó pillanatban végzek el, és roppant fegyelmezetlen vagyok. Éppen ezért tudok nagyon megértő lenni azokkal az esetenként késő, esetenként a cikket az utolsó pillanatban elkészítő, esetenként fegyelmezetlen újságírókkal szemben, akik aztán nagy örömöket szereznek cikkeikkel.
Miért lesz szerkesztő egy olyan ember, akiben ennyi kreativitás van?
Mert így hozta az élet… Eredetileg az Iparművészetin végeztem.
Innen ez a fantasztikus jártasságod a divat világában? Azon töprengek, milyen lehettél tervezőként…
Amolyan avantgárd… Igen, amolyan formabontó…
És milyen vagy, amikor választanod kell? Könnyen döntesz, vagy nehezen?
Többnyire könnyen döntök, de azért szeretem, ha mások megerősítenek.
És akkor olyanokat kérdezel, akik remélhetően úgy válaszolnak, ahogy azt szeretnéd?
Nem, eleve úgy teszem fel a kérdést, hogy teljesen egyértelmű legyen, milyen választ várok. Ha pedig valóban nem tudok dönteni valamiben, akkor azt a férjemmel beszélem meg, töviről hegyire. Például, amikor egy napilaptól egy hetilaphoz hívtak.
Miért téged hívtak? Egy ilyen tülekedő szakmában hogyan jutott eszébe valakinek, hogy egy ilyen visszafogott embert hívjon? Vagy ennyire lerítt, hogy tehetséges vagy?
Miért, te nem vetted észre? kérdezi vissza komolyra formált arccal, aztán, talán először beszélgetésünk során, elneveti magát.
De, én nagyon is észrevettem. Egyrészt az első pillanattól nagyon imponált nekem a remek ízlésed, hogy ha húzol a cikkeimből, az a javukra válik.
Hát, jó ezt hallani… Egyébként válaszolva a kérdésedre: talán azért hívtak, mert tudták rólam a szakmában, hogy lelkiismeretes vagyok, megbízható, munkabíró… A döntés nehéz volt, mert nehezen váltok. Ehhez kellett a férjem, András nógatása. Nyilvánvaló volt, hogy ha ő, aki a legjobban ismer, rábeszél, akkor elvállalhatom.
Ő milyen ember?
Jó…
… és…
… kedves, okos, megértő, figyelmes, valamint, a jelek szerint, kellően előrelátó. Például e lépésnek köszönhetem, hogy némi kitérővel ugyan itt vagyok. Jobban mer hagyatkozni az érzéseire, én inkább racionálisabb vagyok.
Akkor veled nem is lehet rendesen veszekedni!
Ezt kikérem magamnak!
Miért írsz annyira ritkán? Ez is valami szemérmeskedés?
Lehet… Bár olykor azzal hitegetem magam, hogy szerkesztéssel is sok mindent el lehet mondani…
Szerinted meg lehet ismerni, hogy melyik lapszámot szerkesztetted te? Hogy az karakterében más, mint aminek (Szekeres) Mónika, vagy (Münz) Andris volt a szerkesztője?
Azt hiszem, igen. Velem készült interjú például véletlenül sem kerülhetne bele…
