Nagyon szõrös vagyok

A testem oly területeken is szőrös, ahol nem kéne, vagy nem ilyen mértékben. Nem nagyon tudok tenni ellene, bár ma már sok eszköz áll rendelkezésemre, de a bőröm érzékenysége miatt sajnos ezeket nem vehetem igénybe. Emiatt nagyon sok rossz tapasztalatot sikerült összeszednem, és néha már úgy érzem, félek a férfiaktól. Nem vagyok egy depressziós típus, de az elmúlt két hónapban mindig ül rajtam a szomorúság. És nem tudok tenni ellene. Vannak még normális pasik, akiknek számítanak a belső értékek? És ha igen, hol keressem őket? Jómagam is énekelek, de a hangom meg sem közelíti a tiédet. Klári


Kedves Klára!

Persze, vannak normális férfiak, akiknek nagyon fontos a belső érték, de természetesen a külső is számít! Mint ahogy nekünk, nőknek is kell, hogy fizikailag is vonzó legyen a férfi, aki több, mint barát. (Hiszen ha a belső értékei vonzóak, ám a teste nem, akkor az nem szerelem vagy szexuális kapcsolat lesz, hanem baráti.)

De te nem barátot keresel… 24 éves koromig – amíg a férjem meg nem ismertem – nekem is csak viszonzatlan szerelmeim voltak. Többször is éltem együtt fiúval előtte, jó is volt velük, de nem az a nagy, oda-vissza szerelem, hanem szex, haverság, vonzódás, vagy szerelem, de csak egyik oldalról. Azt tudom, hogy akkor találtunk egymásra Gyurival, amikor engem egyáltalán nem foglalkoztattak a pasik. Eleve együtt éltem valakivel, akivel, ha nem is volt big-mega-love, azért nagyon jó volt, plusz akkor annyi munkám, fellépésem volt, hogy lekötöttem az energiáimat.





Mondják, hogy ez a törvények-törvénye: ha az ember nagyon akarja, várja, vágyja, a szerelem – vagy bármi, amit áhítunk – csak távolodik. Ördögi kör, nem vágyni annyira, mikor már úgy kell! Itt jön a hétköznapi élet mágiája: szublimálni a libidót, belerakni ezt a sóvárgást, ezt a tüzet valamibe, amit élvezel, ami épít, ami leköti a figyelmedet, erőidet! És akkor sokkal több esélyed lesz, hogy bevonzzad a szerelmet!

Viszont a szőr taszító egy nőn! Én 16 éves korom óta szedem, szedetem, tépem, tépetem, és bizony, a szépségért meg kell szenvedni! Azt írod, hogy érzékeny a bőröd. Kinek nem? Persze, van akinek jobban, van akinek kevésbé, de a borotválást kivéve minden szőreltávolítás fáj. Én havonta egyszer gyantáztatok, még a karomról is letépetem az utolsó pihét is, most 2 napig volt itt-ott viszkető kiütéses, de aztán mindig elmúlik. Igen, fáj, érzékeny, nem csak az akció napján, de utána is! Remek krémek vannak rá: körömvirág, csipkebogyó, stb., hogy nyugtassuk utána a bőrt, de a kellemetlenség a gyantázás velejárója. És az epilálásé is. Én, ha ott is szőrös volnék, ahol nem szokott a nő, akkor 100%, hogy az epilálást választanám, még ha egy hónapig kéne is szenvednem utána. Nem fogják letépni a bőröd, nem nyúznak meg, csupán összeszorítod a szádat, és végre megszabadulsz attól, ami zavar, blokkol, lehúz. Rendbe fog jönni utána a bőröd.

Szerintem azért kezd lezuhanni az energiaszinted, mert már kevés az, hogy karba tett kézzel ülj, sopánkodj, és sóvárogva várd az igazit. Így nem fog jönni! Szánd rá magad az epilálásra, kezdj el hastáncra járni, az klasszul fel fogja hozni a vénuszi energiáidat. Képezd magad tovább a zenében, vállalj fellépéseket – ahhoz fel kell húznod az önbizalmadat – szóval kezdj el tevékeny, cselekvő lenni! Meglátod, az majd felhozza az erőidet, visszahozza az életkedvedet! És akkor váratlanul be fog lépni az életedbe Յ Nagyon drukkolok!