Hosszabb utóirat

Nos, ez a szakmai önéletrajz csak arra adhat némi magyarázatot, hogy miért hívtak a Megasztárba. De elgondolkodtam azon, hogy miért “osztom én itt az észt” a nlc site-ján. Azért, mert nekem sikerült! Mert megcsináltam. Mert életemmel megvalósítottam a gyermekkori álmaimat. És ezt a tudást, tapasztalatot és életerőt szeretném átadni másoknak is.

Hajdúnánáson nőttem föl, feszültséggel terhes légkörben. Szerény anyagiak között éltünk, a szüleim 19 éven át “ütköztek”. Álmokba menekültem a valóság elől. Az 5 gyermekes család első gyerekeként rengeteg házimunka jutott nekem, a lemondás, megértés és nélkülözés viszont nagyszerű alapot adott ambícióim dédelgetésére. Anyám boldogtalan volt, apám sosem díjazott, hiába lobogtam, mint egy zászló.

Ma már ezért is hálás vagyok, ez remek indulótőke volt számomra. 18 évesen úgy kezdtem el az életemet, hogy egyetlen fillér támogatást nem kaptam a szüleimtől. Kemény fizikai munkákat vállaltam, mellette Debrecenben stúdiószínházaztam, és készültem a Színművészetire. Minden évben 200 verset vittem, mindet alaposan ki- és begyakorolva. A legnehezebb időszakokban sem kételkedtem magamban, pedig még visszajelzéseim sem voltak. Sokan egyszerűen flúgosnak tartottak. 20 évesen úgy költöztem föl Pestre, hogy egyetlen idős bácsit ismertem, aki megengedte, hogyha főzök-mosok-takarítok nála, ingyen lakhatok a kis szobájában. Meg akartam “hódítani” Pestet, nem tudtam, hol kezdjem. Senkit sem ismertem, néha enni sem volt mit. De TUDTAM, hogy sikerülni fog! És 1-2 év múlva elkezdődött az, amire vártam. Innen nem részletezem tovább az utam, amennyiben kíváncsi rá, elolvassa az önéletrajzomat a site-omon.

22 éves korom óta támogatom az anyukámat. Három testvéremet fölhoztam Nánásról Pestre – a legkisebb öcsém még idén érettségizik – mindnek sínre raktam az életét. Családunkban én vagyok a kohézió, az egyetlen, aki összetartja a csapatot. Rendszeres közös ebédek, állandó háttér másoknak úgy anyagilag, mint érzelmileg, telefonon való folyamatos kapcsolattartás, stb. Nagyon sikeres vagyok, mert rengetegen szeretnek, nagyon sok barátom van, ápolom a kapcsolataimat. Okos, kiegyensúlyozott gyerekeim vannak, és külön büszke vagyok arra, hogy még arra is jut időm, hogy ízletes főtt étel kerüljön minden nap az asztalra, ugyanis nem napközisek. A férjem a barátom, társam, kollegám immáron közel 15 éve.

Tudom, hogy sok hibám van – kinek nincs? – de mindig a jó szándék vezérelt a világban. Közel 10 éve rátaláltam egy manicheista gyöngyhimnuszra, ez az én egyik alap imám, amit hetente 3-5 alkalommal elmondok. Így szól:
Tisztíts meg engem, Istenem!
Tisztítsd meg külsőmet, bensőmet.
Tisztítsd meg testem, lelkem, szellemem.
Növekedjenek bennem fénymagok.
Add, hogy fáklyává legyek!
Hadd legyek láng, hogy mindent enmagamban,
s magam körül is mindent fénnyé válthassak át!

Ez vezérel folyamatosan.
Egyébként pedig Gyöngyibaba vagyok. Meg Tavasz. És Mamagésa. Ez van.