“Ma már tudom, hogy az életem erre való volt. Minden jó és minden rossz azért történt meg velem, hogy végig tudjam csinálni… (Dévény Anna poklairól és mennyországáról.)
Dévény Anna
Egészen kicsi babákat is láttam a tornateremben. Azt mondta Anna, ez a jó. Hogy még nagyon kicsik.
Minél korábban jutok hozzá egy gyerekhez, annál biztosabb, hogy meggyógyul.
Néztem, ahogy belenyúl az inakba, megkeresi a szöveteket, ingerli az izmok legbelső kötegét. Egy járni tanuló, sérült kisgyereknek belenyúlt a szájába, ott masszírozta.
Ez a gyerek beszélni fog mondta. Egy év múlva igaza lett. A hangképzésben résztvevő izmok, inak addigra működni tudtak.
Hányszor hallottam tőle:
Én nem a sérülteket akarom foglalkoztatni, hanem a gyógyítás lehetőségét, a gyógyulás módját akarom megtalálni.
Tizenkét hónapig bejárt az egyik koraszülöttosztályra, kezelte a korás babákat. Az egyéves tapasztalat után mondta ki:
Minden rizikós csecsemőnek meg kellene kapnia a kezeléseket. Mert igazán korai diagnosztika nincs. Rejtett tünetek vannak, amelyek később, a növekedéssel jönnek elő.
Akkor már a gyakorlatban tudta bizonyítani, hogy a szülési oxigénhiányos agysérült babák hetven-nyolcvan százaléka meggyógyítható. Feltétel: a kezeléseket lehetőleg már az inkubátorban el kell kezdeni.
Mivel hat a korai kezelés? kérdeztem.
Azzal, hogy az agyban beindít egy mindössze öt hónapos korig működő tartalékállományt. Ez parancsot ad, és mozgósít. Ha ezt az állományt nem használják, ha nincs korai kezelés, ez a fantasztikus tartalékbázis elsorvad, eltűnik, nem tud szolgálni. Más meg nincs helyette.
Ahogy terápiájának lényegéről beszél, minden pofonegyszerűnek tűnik.
Az agysérülteknél olyasmit erőltetnek, amire a beteg képtelen. A fejlesztő módszerekkel nincs semmi baj, azok fontos terápiás módok, de hiába, ha a betegnél az agyi funkciót nem indítják be. Én ezt kerestem, a kulcsot. De a sikerhez sokszor nem elég az ember, nem elég a tapasztalás, még az élete áldozata sem elég. Kell a segítség. Engem, érzem, segítenek. Elért a kegyelem, ráleltem a kulcsra. Mert a dolgokat nem kitalálni, a dolgokra rátalálni kell. Marx György mondatát szeretem idézni: ,,A világban mindig, mindenre ott a válasz, csak jó kérdéseket kell föltenni.
Hol kerestél? Mit kerestél? Mit kerestél mást, mint a többi gyógyító?
Próbálj egy kart megmozdítani, ha halott benne rost, ín, izom! Ha nem kapnak parancsot az agytól, hogy mozduljanak. A fejlesztő módszerek az ilyen kart gyakoroltatják, próbálják mozdítani. Ez indirekt próbálkozás. Az inakban, izmokban halmozottan vannak idegvégződések, én ezeket bombázom, manuális terápiával az ilyen idegvégződéseket ingerelem. Direkt módon. Belenyúlok az izmokba, inakba, kötőszövetekbe. Ezért más az én utam.
De hát ez egyszerű!
Amikor már megvan a kulcs, igen. De eljutni ide viták sorozata volt, elsősorban önmagammal. A szakma még ma is hitetlen. Hiába az eredmények. Mert mást szoktunk meg. Nekem is át kellett rágni magam tapasztalások sorozatán, hogy másfelől közelítsek. Folyton azt hajtogattam magamban, hogy a beteg nem azért nem csinálja, amit kellene, mert nem akarja. Hanem azért, mert nem tudja. Így van ez az agysérüléseknél, és így van a baleseti sérülteknél is.
Így született meg a Dévény-módszer.
Dévény Speciális Manuális Technika-Gimnasztika Módszer. DSGM. Sok harc volt és van körülötte, de mindenért kárpótol a felfedezés öröme és a gyakori, néha még ma is csodaszámba menő gyógyulások.
Van még egy szerelem Dévény Anna életében. Tíz éve minden áldott nap bejár imádott Operájába. Kezel, testképzést tart művészeknek, táncosoknak. Nem egy balett-táncost hozott vissza a színpadra. Volf Kati egyenesen fogadott lánya lett térdszalag-szakadása után. Térdműtétét követően Pannika így nevezi Annát barát, beteg, tanítvány addig masszírozta, kezelte, mozgatta Kati lábát, míg kettejük erőfeszítése nyomán újra táncolhatott.
Késő este van, lassan éjszaka. Üres már a tornaterem.
Panni, elégedett ember vagy?
Katival és családjával nekem is családom lett. Unokát fürdetek, és viszem őket kakaókoncertre. Minden megadatott..
