Mi lenne velünk mentősök, tűzoltók, pilóták, lelkisegély-szolgálatosok (és még folytathatnánk a sort) nélkül? Az alábbiakban olyasvalakik mesélnek, akik évek óta munkával töltik az ünnepeket.
 |
dr. László Előd mentőorvos |
Idénybalesetek szenteste
Gyakori, hogy a családfő néhány pohár bor elfogyasztása után próbálja a tartóba tenni a fát, és ahogy a törzset farigcsálja, magát is megvágja mondja dr. László Előd mentőorvos, aki gyakran teljesít szolgálatot szenteste. Másik ilyen idénybaleset, ha fadíszítés közben valaki leesik a létráról vagy a székről, amelyről nyújtózkodva a díszeket rakta fel. Huszonnegyedikén délelőtt bőven akad dolgunk, sokan az utolsó pillanatra hagyják a vásárlást, és a nagy sietségben nem vigyáznak, megcsúsznak a havas utcán, a nappali műszakban rengeteg csonttöréshez hívnak bennünket. Szenteste, sajnos, gyakran riasztanak magányos, idős emberekhez is, akik megpróbálnak öngyilkosságot elkövetni, nagy mennyiségű altatóra isznak alkoholt, vagy megnyitják a gázcsapot.
Szerencsére a családomban mindenki orvos. Igaz, ők már nem ügyelnek, de pontosan tudják, erre miért van szükség, így megértik, hogy nálunk huszonötödikén vagy huszonhatodikán este van a nagy ünneplés. A mentőknél karácsonykor mindenki szomorúbb egy kicsit, mint hétköznapokon. Nem is tudom, hogy több vagy kevesebb-e a riasztásunk, mert szívem mélyén a családommal szeretnék lenni, így mindig rengetegnek tűnik a munka. A mentőállomáson karácsonyfát állítunk, svédasztalt rendezünk az otthonról hozott finomságokból, nagyon jó a hangulat, aztán ahogy egyre több helyre riasztanak, egyre fáradtabbak leszünk, s ha még egy-két kudarc is ér bennünket, egészen letörtté válik az egész csapat. Megdöbbentő számomra, hogy évről évre egyre kevesebben ünneplik meg a karácsonyt. Egyre több olyan lakásban járunk karácsonykor, ahol nincsen fa, és semmi sem utal arra, hogy ünnepnap van.
 |
Czigány Ildikó |
Ünnepi repülés
Czigány Ildikó hat éve pilóta a Malévnél talán emlékeznek: ő volt a légitársaság első női pilótája , és minden karácsonykor repül.
Csodaszép, amikor karácsonykor jövünk hazafelé a tizenhármas pályán, a Duna fölött, és tiszta időben rálátunk az egész városra. Kis túlzással azt mondhatom, hogy látjuk az ablakokban világító karácsonyfákat is. Egyébként minden ugyanolyan, mint máskor. Legfeljebb a gépben az adventi koszorú utal az ünnepnapra meséli a pilótanő.
Nem teher, hogy ünnepnapokon is dolgoznod kell?
Soha nem érzem tehernek. Egyrészt az egész család kusza munkahelyeken tévénél, rádiónál dolgozik, és én, amióta az eszemet tudom, természetesnek érzem, hogy változik a munkabeosztásunk. Nekem ez könnyebb, mint fix munkaidőben dolgozni, mert izgat a változatosság. Ráadásul nem vagyok nagy háziasszony, kimaradok a háromnapos főzőcskézésből, csak a szüleimnél, a nagy összejövetelen élvezem anyukám főztjét. Nekem az a legnagyobb öröm, ha karácsonykor is a levegőben lehetek, aztán hazatérhetek a családomhoz ünnepelni…
» A cikk itt folytatódik.
