Vér, velõ, sikoly, televízió

… sokkolós híradós, kísértős szívösszetörős, átplasztikázós széppé tevős műsorokat. És már meg sem lepődünk rajta, ugye?! De az igazi kérdés, hat-e ránk mindez? S ha igen, a felelősség a miénk marad, ugye?!

Emlékszem, mennyire megdöbbentem, amikor életemben először láttam piercinget egy vad rocker szemöldökében. Ma már néha tetszik is, olyan vagány… Ugyanígy jártam a pornófilmmel. Az ember először döbbenten elutasítja, majd egyre jobban hozzászokik… Mostanában teljesen természetes, hogy néha este tizenegy után megnézem, mit adnak a Private Gold szexcsatornán. Még azon sem lepődöm meg, hogy az Aktív című tévéműsorban Michelle Wild expornósztárt látom, amint terhesen készítenek róla erotikus fotókat…

No de a kedd esti plasztikai sebészes átváltoztató műsorral egy kicsit hadilábon állok – még mindig nem mertem megnézni! Persze Maró barátom nevet rajtam, szerinte ez semmi extra, bezzeg az egyik külföldi csatornán önjelölt őrültek „sztárarcot” operáltatnak maguknak, hogy ezentúl Brad Pittre hasonlítsanak. Már várom, mikor jön be az a műsor is Magyarországra…
Mégis, meddig lehet sokkolni minket? A nézettséget valóban csak a tabuk döngetése hozza? Valóban szükség van vérre, szexre ahhoz, hogy bekapcsoljuk a tévét? És végül: azzal, hogy folyamatosan nézzük az erőszak fiestáját, rosszabb és agresszívabb emberek vagyunk most, mint mondjuk tíz éve, amikor kereskedelmi tévés szempontból még érintetlenek voltunk?

Azt adják, amit nézünk

– A kereskedelmi televízió azt mutatja be, amit az emberek megnéznek – állítja Kolosi Péter, az RTL Klub programigazgatója. – Ha valamit az emberek elutasítanak, és vannak ilyenek, akkor azt nem fogjuk műsorra tűzni. Az pedig szerintem törvényszerű, hogy ha valami megszokottá válik, akkor állandóan változó világunkban újabb tabuk, addig nem természetes dolgok kerülnek elő. Ezek egy idő után szintén természetessé válnak, vagy elutasítják őket.

Kolosi Péter, az RTL Klub programigazgatója

– Mi a nagyobb üzlet, a szex vagy a vér?

– Egyik sem üzlet önmagában. Attól, hogy valami kifejezetten erőszakos, egyáltalán nem biztos, hogy nézik. Az értelmetlen erőszakot a tömegek elutasítják. Magyarországon például nem túl népszerűek a horrorfilmek a televízióban – függetlenül attól, hogy csak este tíz után lehet őket adni. Ami a szexet illeti, míg a kereskedelmi televíziózás kezdetén még nagyon sok mindent el lehetett érni szexszel, ez változóban van. Még most is jót tesz egy műsornak, hogy ha valamilyen módon megjelenik benne a finom erotika, de a szex önmagában már nem elég. Az első Big Brother durva szexjelenetét valóban egy ország nézte. A harmadikra már senki sem volt kíváncsi…

– Akkor mi az üzlet?

– Meglepő jelenetek, dráma, izgalom. Az emberek a konfliktushelyzeteket, a szélsőséges érzelmeket kedvelik. Ugyanúgy, ahogy például az irodalomban és a zenében.

– Meddig megy el az RTL Klub a határok döngetésében?

– Én nem tartok elképzelhetőnek olyan tévéműsort, amely bármilyen módon a résztvevők testi épségét, vagy továbbmegyek, az életét veszélyeztetné. Ne veszítse el a látását, hallását, a végtagjait… Persze minden eshetőségre nem tudunk felkészülni, hiszen akkor holnaptól például nem közvetíthetnénk bokszot, de semmiképpen se arról szóljon a műsor, hogy ő veszélyben van.

– Én azért jó sok végtagvesztést látok a tévében…

– Az más, ön fikcióról beszél. Ott igazából nincs szó arról, hogy bárkinek veszélyeztetnénk a testi épségét. Egyébként komoly szakmai viták folynak arról, hogy a tévében látható erőszaknak milyen hatása van az emberekre. Én mindenesetre egyáltalán nem hiszek abban, amit sokan állítanak, hogy a világ egyre erőszakosabbá és egyre durvábbá válik. A mai ember szerintem egyáltalán nem rosszabb és erőszakosabb, mint a régiek! Sőt, menjünk csak vissza az időben… Róma, aréna, gladiátorharc. Az emberek azért gyűltek össze, hogy azon szórakozzanak, hogy ölnek meg embereket. A középkorban ugyanez volt a kivégzéseknél. Ez ma hála Istennek, tabu – legalábbis a világ civilizált részén.


» A cikk itt folytatódik.