Voltam mar kineziológusnál, asztrológusnál, elmélkedek sokat. Nyugodt vagyok, de érzem, hogy itt feszít a teremtő erő, és nem tudom kiélni, nem tudok partner lenni egy új élet létrehozásában.
Mindenki azt mondja, hogy ne görcsöljek, de ez nem megy. Gondolkozom rajta, hogy újra felelevenítem az agykontroll meditációkat.
Annácska
Kedves Annácska!
Az, hogy évekkel ezelőtt már “elrohadt” az egyik petevezetéked (ahogy Te írtad is), azt üzeni, hogy valahol a mélyben komoly stresszed van a nőiség megélésében. De a petefészek (és a vele együtt járó vezeték) a kreativitás “székhelye” is. Itt zajlik a teremteni, alkotni tudás, és ide kötődik a befogadni tudás is. A másik be- és elfogadni tudása. Nem tudom, hogy a kineziológussal kiteszteltétek-e az okok sorozatát, akartátok-e tudatos szintre hozni a kiváltó okokat. Honnan indult a történet, ami ilyen komoly fizikai lenyomatot hagyott? Milyen mintát vettél le? Hol, és mikor sérült a be- és elfogadni tudásod, a teremtő erőd? Az emberi szervezet önmagától nem betegszik meg, annak mindig spirituális oka is van. A betegség jel, kódolt üzenet. Rilke, a nagy német költő szavaival élve egy felhívás arra, hogy “változtasd meg élted!”.
Hogy te milyen módszert választasz, azt neked kell tudni. Neked kell felébreszteni az éberségedet, és az intuíciód! Neked kell megérezned, hogy mire van szükséged, mi segíthet neked! A kineziológia? Folytatnod kell az oldásokat? Talán egy másik kineziológusnál? Vagy az agykontrolos meditációk segítenének?
Próbálj meg belső utazásod során visszamenni a múltadban arra a pontra, ahol sérültél a másik be- és elfogadásában. (Bár az is lehet, hogy anyai mintát másolsz ) Nem tudom, túl kevés az információ a levélből! Próbáld meg magad kívülről látni! Emelkedj ki magadból! Nézd kívülről a szorongásaidat, a stresszed körül kulminálódó félelmet! Nézd, mennyi félelmet gyártasz, hullámoznak körülötted, örvénylenek, időnként önálló életre kelve uralnak téged.
Ne riadj meg attól, hogy szembenézz a félelmeiddel! Képzeld el azt is, hogy nem lesz gyereked! Legalább egyszer gondold végig! Hiszen ettől félsz a legjobban, muszáj, hogy szembesülj a félelmeddel! No, akkor mit tennél? Hagynád, hogy teljesen megkeseredj? Vagy mást választanál? (Mondjuk örökbe fogadnál 2-3 gyereket, akiknek szerető anyjuk lennél?)
Most ezzel nem azt mondtam, hogy mondj le a szülésről, csupán ez is egy módszer arra, hogy lelazulj. És hogy meggyógyulj. Tehát, amit én a helyedben tennék, a következő. Mindenképpen foglalkoznék a sérülésemmel, hiszen ez a jelenre is kihat, ezért úszkál fölötted a meddőség szorongató, sötét fellege. De ezt oly lazasággal tenném, mint ahogy mondjuk az ember fogászati kezelésekre jár, amikor elhatározza, hogy rendbe teteti a fogait. Előbb-utóbb rendben lesz minden. Türelem, csinálni kell!
Ezen kívül elkezdenék a helyedben valamilyen új, kreatív tevékenységet (üvegfestés, gyöngyfűzés, rajzolás, táncolás, stb. , bármi, amihez kedved van, és amiben megélheted a kreativitásodat, és kibonthatod alkotói képességedet).
Ajánlom, hogy vedd föl a kapcsolatot a “születés hete” rendezvénysorozat szervezőivel (www.szuleteshete.hu), az is lehet, hogy épp egy születéstréning segítene, ahol tulajdonképpen megélheted a saját megszületésedet.
Szóval, sopánkodás helyett lépj a cselekvés mezejére! Kinezológia vagy pszichológia, pszichodráma csoport, születés-trénig, meditáció, programozás, agykontroll, alkotás – tessék elindulni, tedd azt, amit ÉRZEL, hogy tenned kell! Amiről érzed, hogy kell, hogy segíteni fog! És még egy fontos dolog: gondolkodj el azon, hogy mennyire fogadod el (és be) az embereket. Mennyi benned az el-és befogadni tudás. Hajrá Annácska, izgalmas, sok önismereti élményt hozó, tevékeny időszakba léptél! Minden jót:
Soma Mamagésa