 |
Lelkileg nem vagyok kiegyensúlyozott, de megbeszéltem magammal, hogy most legalább egy évig itt maradok, amíg minden elrendeződik körülöttem, a gyerekem is nő, így a váltás nem lesz nehéz.
Próbálom meglátni az előnyt, illetve a jót ebben a munkában, de megmondom őszintén nagyon nehéz.
A kérdésem az, hogy szabad-e átmenetileg megalkudni, szabad-e a saját igényeidet időszakosan elnyomni? Én tudom, hogy mit szeretnék, csak azt nem tudom, hogy a helyes úton járok-e most. Eracica
Kedves Eracica!
A népmesékben a főszereplőnek – avagy a főhősnek – 3 próbát kell kiállnia, hogy végül is megkapja jutalmát, mely boldogságot hoz számára. Próbatételek nélkül nem lehet fölnőni! Ha valaki folyamatosan csak azt tenné az életben, ami neki a legjobban esik, ami a legkényelmesebb számára, és soha nem küzdene, akkor egészen bizonyos, hogy egy eltorzult személyiség válna belőle. Az élet nem működik megpróbáltások nélkül. Természetesen az, hogy az ember mit, miért, mennyi ideig csinál, mindig egyéni döntés.
 |
Folyamatosan nyitva volt a szemem, a fülem, érdeklődtem, kerestem a lehetőségeket, a jobb megoldást. Aztán négy hónap múlva jött is a fatelep, ahol rönktéri köbözőként arany életem volt Közben pedig építettem magam, kétségek nélkül tápláltam álmaimat, hogy hamarosan a fővárosba megyek, és művésznő leszek. Ezekben a nélkülözésekkel teli és küzdelmekben gazdag években is boldog voltam, mert folyamatosan láttam magam előtt a fényt, világított előttem az önmagamba vetett hit. Viszont mindig volt koncepcióm, elképzelésem, amiért lelkesen tettem is.
Azoknak igazán nehéz, akiknek még elképzelésük, vágyuk sincs a jövőre vonatkozóan. Csupán ölbe tett kézzel várják a csodát Hátha történik velük valami, valami új, valami jó, ami kiemeli majd őket abból a beragadt kerékvágásból, amiben épp vannak. Csakhogy a csoda ahhoz jön el, akiben belül is ott van. Régi igazság már-már közhely: amint bent, úgy kint!
Ha te tudod azt, hogy egy év múlva hova mégy, hogyan váltasz, és hogy akkor majd azt teszed, amihez kedved és képességed van, azt kell, hogy mondjam, semmiség az egy év! Persze ez alatt az idő alatt is keresgélhetsz más munkát, próbálkozni lehet, hátha addig is bejön valami, ahonnan szintén el tudsz menni a kislányodért a suliba. Az, hogy valaki képes olyasvalamit is végigcsinálni, ami erőfeszítésbe kerül, csak erősíti. What doesn’t kill you makes you stronger – éneklik egy kedves dalban. Ami nem öl meg, erősít!” Viszont neked kell megtalálni azt a pontot, amíg erősít, és nem lehúz. Amíg edz a dolog, és nem lenyom. Ne hagyd, hogy beszippantson a vákuum, és bedaráljon a szürke rabszolgalét!
Hagyd abba az önsajnálatot, végtelenül lehúzó erő! Sok energiát igénylő élethelyzetben vagy, hiszen a gyereked most kezdte az iskolát – nagyon meghatározó időszak ez az életében – és még építkeztek is. Tele vagy új dolgokkal, és te unatkozol? Ha csak ebbe a két dologba maximálisan beleviszed magad, remek, hogy a munkádat megélheted úgy, mint munka-meditációt – hiszen azt írod, ez a munka nem aknázza ki a képességeidet. És hogyan lesz tovább? Mi lesz egy év múlva? Tudod, hogy mit akarsz? És van rá lehetőség? Tényleg, vagy csak áltatod magad, és emiatt nehezedik rád a jelenlegi munkád még nagyobb súllyal?
Ezt én nem tudom, neked kell eldönteni. Mindenesetre normálisnak tartom az életben a kitérőket, ahogy te nevezted. Ezekből is nagyon sokat lehet tanulni, intenzív tükörként segíthetnek az önismeretben. Pl. megtudhatod, mennyire vagy szívós, állhatatos, türelmes, mennyi a belső tartalékod, stb Mennél profibb vagy, annál kevésbé terheled a családod, és a környezeted a problémáiddal. Ezt neked magadnak kell megoldanod, és nem a mások energiáinak a lecsapolásával. Tudatos belső munka nélkül NEM lehet magunkat egyensúlyban tartani! Az energia, a derű, a hit mind kérhető, fejleszthető.
Elgondolkodtam, mit jelent az a szó, hogy kompromisszum. Az én értelmezésemben a kompromisszumhoz választási lehetőség kell, amikor az illető azt választja, ami számára kevesebb konfrontációval, külső vagy belső küzdelemmel jár. Amikor nem meri meglépni, nem vállalja be azt, amire a szíve mélyén vágyik, és ezért a kényelmesebbnek hitt megoldásnál köt ki. Eszerint az értelmezés szerint még sosem alkudtam meg. Az egészen más, amikor olyan helyzetekbe kerülsz – másképpen: olyan helyzeteket vonzol be -, amelyek fájdalommal, küzdelemmel járnak, de éppen akkor azt éled meg, hogy most nincs más alternatíva, ezt kell megélni. És biztos, hogy ezektől fejlődik is az ember!
Zűrzavar pedig feltehetőleg azért dúl körülöttetek, mert belül is az van. Kívánok sok-sok erőt, és éberséget a rendrakáshoz! Minden jót:
Soma
Somának a soma@nlcafe címre írhatsz.
