Mi sem tudjuk, hogyan kell!
Mennyire tudatosan szoktatják hozzá a versengéshez a gyerekeket a szülők, illetve a tanárok?
Úgy vettük észre, nehezen tudják eldönteni az alapkérdést, hogy jó-e, vagy rossz versenyeztetni szögezi le Sándor Mónika. Inkább próbálják megóvni magukat és a gyerekeket is a nyílt összehasonlítástól. A lényeg valójában az, hogy mennyire teremt a tanár tudatosan vagy nem tudatosan versenyhelyzeteket az óráin. Felad-e olyan kérdést, hogy az első, aki megoldja, ötöst kap, kialakít-e például csoportok közötti versenyt a matematikaórán, vagy elküldi-e diákjait a tanulmányi versenyekre ezek strukturált, szándékos létrehozott helyzetek. És nagyon fontos, hogy a meccs után helyreteszi-e a gyerekek érzéseit, élményeit.
A versengés egyik érzékeny pontja a győzelem és a vesztés kezelése magyarázza másik szakértőnk. A győztest el kell ismerni, a vesztest vigasztalni kell, elmondani, hogyan tud legközelebb jobban teljesíteni, és végigkísérni az előtte álló úton. A győztesnek meg kell tanítani, hogy tudjon félelem és bűntudat nélkül örülni, miközben odafigyel a vesztesre is. A versengő feleknek érteniük kell, hogy a rivális nemcsak ellenség lehet ahogyan azt nálunk gyakran hiszik, és persze tapasztalhatják is , hanem valaki, akitől, akivel tanulni lehet.
Az, hogy a tanár jegyet ad, általában kötelező, ez nem a verseny része. A diákok jegyek nélkül is pontosan tudják, hogy a többiekhez képest hol helyezkednek el az osztályon belül és ők, személy szerint, kivel vannak éppen versenyben. Nemcsak tanulásban, hanem például sportban, népszerűségben, a barátnők számában, abban, hogy ki eszik gyorsabban, vagy ki gyűjtött több papírt. Ezek a helyzetek alkalmat teremthetnek arra, hogy sokféle területen megtapasztalják a győzelmet és a vesztést. A tanárok és a szülők számára pedig lehetőséget adnak arra, hogy megtaníthassák, miként kezeljék ezeket a helyzeteket.
Az én gyerekem miben első?
Fontos, hogy senkit sem szabad túlversenyeztetni, tudni kell, hogy ki mennyire terhelhető annyira viszont kell is, tiszta, átlátható feltételekkel, világos szabályokkal. Ha valaki ismeri az alapfogalmakat szülőként, tanárként , akkor sokkal jobban tudja majd kezelni az ebből adódó szituációkat. Türelemmel és odafigyeléssel lehet sőt, kell is! egy szorongó gyereket trenírozni arra, hogy működni tudjon versenyhelyzetben, hiszen elengedhetetlen, hogy ő később az egyetemre vagy munkahelyre jelentkezve meg tudja mutatni mindazt, ami benne van.
Meg kell találni mindenkinél azt, amiben jó, versenyképes zenében, mozgásban, megbízhatóságban, szociális készségben , ami által ő az elsők között lehet a közösségben mondja Fülöp Márta. Amikor Japánban éltem, láttam, hogy ott egy, az autóúton lévő gödör mellé, kezében zászlóval kiállított munkás egész nap úgy integet, mintha most mentett volna meg sok száz embert a biztos haláltól. Azzal az öntudattal, örömmel, magabiztossággal. Mert ő ebben jó és ezt büszkén vállalja.
Csak a gyerek tud változtatni
Egy általunk megkérdezett fejlesztőpedagógus szerint, a verseny-szituáció tisztázása azért is fontos, mert a diákok egymás közötti versengésében csak az erre jól trenírozott gyerek tudja megállni a helyét. Akár a nagyon, akár a kevésbé népszerűek közé soroltatott elsőre, a végleges helyét csak ő maga tudja kiverekedni, csak ő tudja megmutatni, milyen is valójában. Ha az osztályelsőt vagy a legügyetlenebb focistát kirekesztik a többiek tehát vesztessé válik , akkor sem a szülő, sem a pedagógus nem tud beavatkozni, csak a gyerek tudja megváltoztatni társai róla kialakított véleményét. Felmutatni azt a tevékenységet, amelyben ő is erős, vagy szerényen segíteni a kevésbé ügyesek felzárkózását erre csak úgy képes, ha tisztában van a versengés fogalmával, a többiek érzéseivel.
