 |
Z. Mezei Erzsébet |
A tanár-újító
Huszonegy évig volt gyakorló pedagógus Z. Mezei Erzsébet, akinek az a különlegessége, hogy az összes korosztályt végigtanította, a legkülönfélébb iskolatípusban. Elitgimnáziumok hat és tizenkét osztályosak , szakközépiskola, nemzetiségi gimnázium… Jelenleg az Alul-járó Ifjúsági Iroda munkatársa.
Már az első PISA-vizsgálat megrendített. Ijesztőnek találtam, hogy a gyerekeink harminc százaléka a kettes szint alatt teljesített magyarázza temperamentumosan. Most a lemaradó harminc százalékkal foglalkozom. Végtelenül fontos ez a munka, hiszen nem lehet belenyugodni abba, hogy sokan tizenhét éves korukra sem végzik el az általános iskolát, és tehetséges gyerekek is kimaradnak a középfokú iskolákból, magatartási problémák miatt. E problémák mögött általában zűrzavaros családi viszonyok húzódnak meg
Mivel magyarázod a gyerekek gyönge szereplését?
Írjak egy regényt? néz rám szomorkás mosollyal. A társadalom millió baja az iskolában mutatkozik meg először. Közben a szülők szegények próbálnak alkalmazkodni a vélt vagy valós társadalmi igényekhez
Mondok példát. Jó tíz évvel ezelőtt elvégeztem a drámapedagógia szakot egy kiváló angol szakembertől tanultam , és e módszert lelkesen próbáltam ki egy hatosztályos gimnáziumban. Egy évig tetszett a kísérletezésem, de a következő tanévben egyetlen osztály szülői közössége aggódni kezdett: csak játszogat a magyarórákon, mi lesz a gyerekeinkkel a felvételin? (Az iskola ugyebár nem az életre, hanem a felvételire készít fel.) No, ettől a perctől kezdve furcsán néztek rám az iskolában
Ma már legálissá vált a drámapedagógia.
Ó, ennek örülök! De tönkre lehet tenni a jót! A Wekerlei Gyerekházban gyakran szervezek drámajátékot kicsiknek, e foglalkozásokra sokszor eljönnek kollégák is. Egyszer beállított egy magyar szakos lány, aki soha nem tanult drámapedagógiát, de ezeket az órákat ő tartotta. És osztályoznia kellett! Osztályozni egy olyan tárgyat, amely a gátlások felszabadításáról, önmagunk megismeréséről, a kreativitásról, a személyiség kibontakoztatásáról szól?! Jelzem, épp azokat a tulajdonságokat fejleszti, amelyek hiánya a PISA-vizsgálat gyászos eredményéhez vezetett!
Dühös vagy.
Igen.
Hiszel a változásban?
Hogyne! Közben nem tagadom, hogy gyakran gúzsba kötve táncoltam az iskolai hierarchiában az újító-mániámat általában rosszul viselték az igazgatóim , mégis sok örömöm volt a tanításban. És tudom, hogy most is rengeteg a tehetséges, kreatív tanár akik több önállóságra vágynak! , és rengeteg a tehetséges gyerek is! Eszembe jut a wekerlei gyerektábor
Leültem, és olvasni kezdtem a kicsiknek. Először csak néhányan hallgatták a mesét, a végén fürtökben lógtak rajtam. Élvezték! Mondd, miért ne tudnának ezek az érdeklődő, tehetséges kisgyerekek tíz év múlva úgy produkálni, mint a PISA mai győztesei? Csak rajtunk, felnőtteken múlik.
 |
Ranschburg Jenő |
A pszichológus-kételkedő
Tán nincs is olyan szülő vagy gyerek az országban, aki nem ismeri Ranschburg Jenőt. Feltűnik a képernyőn, halljuk a rádióban, olvassuk a cikkeit (könyveit), a nemzetközi felmérés kapcsán sem rejti véka alá a véleményét.
Annak megállapításához, hogy a szakmunkásképzés helyzete tragikus, nem volt szükségünk a PISA-ra jelenti ki komolyan. Sajnos, tudjuk, hogy bizonyos családok gyerekei, szinte előre megírhatóan rosszul fognak teljesíteni az iskolákban. Miközben örökké az esélyegyenlőségről beszélünk, az iskolarendszerünk növeli az esélyegyenlőtlenséget. Nem az a baj, hogy nem vagyunk egyformák az egyenlőséget és az egyformaságot nem szabad összetéveszteni! , de az fontos lenne, hogy ne szakadjon le, és az iskolai kudarcoktól ne frusztrálódjon ennyi gyerek! Én elég öreg vagyok ahhoz, hogy legyenek emlékképeim kulturált munkásokról. Tehát úgy gondolom, hogy nem kell mindenkinek főiskolára mennie e véleményem nincs összhangban a mai oktatáspolitikával , jó néhány szakmát nem kellene érettségihez kötni! Évekig dolgoztam klinikusként, és gyakran kerestek fel kétségbeesett anyák, akiknek a fiai szüntelenül bukdácsoltak, közben otthon fúrtak-faragtak, rendes, ügyes gyerekek voltak. Ők egy jó szakma birtokában, érettségi nélkül is nyugodt, harmonikus életre lennének alkalmasak. Ehhez képest mindenki diplomára hajt a diplomás munkanélküliek száma egyre nő , közben nem lehet találni egy jó asztalost. Jelzem, az is fájdalmas, hogy a mai iskola csak a tankönyv megtanítására képes, aztán ha a gyerektől azt várják el, hogy alkalmazza a tanultakat, akkor bajba kerül
Említene példát?
Hogyne! Mondjuk, nem tudja megindokolni, hogy miért repednek meg a sziklák a fagyban, miközben pontosan ismeri azokat a fizikai törvényeket, amelyektől a szikla megreped.
Jót tesz nekünk, hogy háromévente szembesülünk a PISA-vizsgálat eredményével?
Feltétlenül, hiszen e nemzetközi vizsgálat is szerepet játszott abban, hogy komoly reformba kezdett az oktatási kormányzat.
Ezt sem mondja túl vidáman
Pesszimista?
Nézze, én gyanakszom az optimistákra
Én az vagyok.
Akkor magára is gyanakszom! Komolyra fordítva a szót, egészséges pesszimista vagyok, szüntelenül kételkedem. Ennek ellenére drukkolok a mai oktatásirányításnak, ha bírálok, azt értük teszem, nem ellenük. Helyes törekvés a tananyag csökkentése, de szerintem a felsőoktatásban kellene kezdeni a változást. Hagyományosan képzett tanároktól nem lehet elvárni, hogy másképp tanítsanak! Nevetséges megszabni, hogy hétvégére ne adjanak házi feladatot, inkább olyan tanárokat kellene képezni, akik tudják, hogy ostobaság agyonterhelni a gyerekeket hétvégére!
Mit kellene tenni azért, hogy a legközelebb jobban szerepeljünk?
Nagyon régen, 1972-ben azt fejtegettem egy cikksorozatban, hogy mit tennék, ha iskolám lenne
Ma is vállalom, hogy nálam a gyerekek nem elsősök, másodikosok, negyedikesek lennének, hanem egy éve, két éve, négy éve járnának iskolába. És tizennégy-tizenöt éves korukig tisztességesen megtanulnának a maguk tempójában olvasni, írni, számolni. A PISA-győztes finneknél is rendkívül fontos a személyre szabott képzés, az egyéni képességek kihasználása! Nem tantervhez kell ragaszkodni, hanem Lacikával, Sárikával kell foglalkozni! Szükség van reformra, ám azt sem szabad elfelejteni, hogy abból nem születhet egészséges változás, ha négyévente újat találnak ki. Ez megőrjíti a pedagógusokat. Nekik állandóságra van szükségük, arra, hogy egy programot végre-valahára végigvigyenek. Ha négyévente új ötletekkel állnak elő, akkor az oktatási kormányzat nem tudja maga mellé állítani a tanárokat. Márpedig nélkülük nem megy!
