 |
Bevallom őszintén, amíg a Jakupcsek-showban nem láttam őt, eszembe sem jutott, hogy kezembe vegyem az általa fordított könyvet. Címe alapján azt gondoltam, egy újabb szenzációhajhász szexkvíz, a Ki, hova, hogyan? kategóriából. Tévedtem. Vörös körmeit köszörülő végzet asszonya helyett egy megejtően szerény, ám roppant kulturált fiatal nő ült a kamerák előtt, aki oly hittel és mesterkéletlenséggel beszélt az orgazmusról, e tabukkal körülbástyázott témáról, ahogyan csak tiszta ügynek elkötelezett emberek tudnak. Szavaiból erő és átgondoltság áradt, és valami csillagporos emelkedettség, ami a legritkább esetben fordul elő, ha a médiában a szex kerül szóba. Ki lehet ez a nő? merült fel bennem, és valószínűleg még sokakban, akik aznap este a televízió előtt ültek. Másnap már a Gellért szálló teraszán beszélgettünk. Akkor azt kérte, az interjút csak később közöljem, ugyanis nagy tervei vannak. Azóta kilenc hónap telt el…
Luna Nova Test és Kultúra Szalon olvasom a belvárosi bérház kapucsengőjén. Ágnes nyit ajtót.
Jaj, ne haragudjak! mentegetőzik, épp az imént ment el a vízvezeték-szerelő, romokban hever a lakás. Ez a csőtörés volt az utolsó csepp a pohárban! fakad ki.
Mióta lefordította azt a könyvet, tótágast áll az élete. Különköltözött a férjétől, a barátai szakítottak vele, keresi helyét a világban. Nehéz egyedül egy fiatal nőnek. De mit tegyen? Képtelen többé megfelelni annak az önfeláldozó, kizárólag családjáért élő asszonyképnek, amit a környezete elvár tőle. Azért ne higgyem, hogy magányos. Annyi új, izgalmas, értékes emberrel ajándékozta meg a sors. Fáradt ugyan, de régen volt ilyen boldog. Végre tudja, mi a dolga. Ez itt! mutat körbe, és ismét úgy sugárzik, mint amikor először találkoztunk. Valóban gyönyörű a stúdió. Napfényes szalon a csoportok számára, kisebb helyiségek az egyéni foglalkozásokhoz, és egy meleg hangulatú teázó mind-mind kifinomult ízléssel berendezve.
 |
| Beregszászi Ágnes |
Eltaláltad. Magyar-angol szakon végeztem az ELTE-n, de néhány éve okleveles lakberendező vagyok. Akkoriban, amikor erre adtam a fejem, még azt hittem, a lakásommal van valami baj, ezért nem érzem boldognak magam. Ma már tudom, hogy nem magamon kívül, hanem önmagamban kellett volna kutakodnom, de ehhez előbb le kellett fordítanom a Nők a csúcson című könyvet.
Hogyan találtál rá erre? Hiszen Amerikában már huszonöt éve megjelent!
Fejemre esett a könyvespolcról. Régóta ott állt, de nekem csak most tűnt fel. Nyilván nem véletlenül. Nem igazán működött a szexuális életem. Nincs ezen mit csodálni, hiszen a férjemmel még az általános iskolában kezdtünk el járni. Éretlen kamaszfejjel honnan is tudtam volna, kire és mire van szükségem. Nem hibáztatom, ő mindent megtett, még szakemberhez is eljött velem. Az örömtelenség azonban lassan mindenre rányomta a bélyegét. Kerültem az együttléteket, a férjemet vádoltam, miközben titkon sejtettem, hogy az akadály inkább az én agyamban lehet.
Tudtad, hogy mit keresel?
Honnan tudtam volna? Sokat hallottam az orgazmusról, de magyarázd el valakinek szavakkal, hogyan kell például tüsszenteni! Afelől viszont nincs kétséged, hogy tüsszentettél-e vagy sem. A nők, akikkel beszéltem, mind pontosan tudták, mikor értek életükben először a csúcsra.
» Az interjú itt folytatódik!
