IGEN: Tomjanovich Kati (39), az Évszakok divat- és szépségszerkesztője
Tudomásul kell végre vennünk, hogy mára a plasztikai sebészet is a szépségipar, hovatovább a szépségápolás részévé vált. Szerintem az a legfontosabb, hogy elégedetten nézzünk a tükörbe minden reggel. Ne az jusson az eszünkbe azonnal, hogy te jó ég, duzzadt a szemem, eláll a fülem, lóg az orrom! Még a topmodellek sem elégedettek magukkal! Mindenkiben él egy ideálkép, amelynek meg akar felelni. Ezt különbözőképpen érjük el. Van, aki kiszedeti a szemöldökét, hogy nagyobbnak látszódjon a szeme, vagy elmegy manikűröshöz, hogy hoszszabb legyen a körme s így az ujja. Ha valakit zavar a füle formája, és emiatt csak egyféle frizurát visel, miért ne csináltathatná meg a fülét?
Szerintem ugyanazért jó a plasztikai sebészet, amiért jó a gyantázás, a szemöldökszedés, vagy a kollagénkezelés: hogy mi nők szebbek legyünk, és jól érezzük magunkat a bőrünkben. A magam részéről azt tervezem, hogy 45 éves korom után csináltatok egy arcfelvarrást. Csak jó tapasztalataim vannak az arcfiatalítással kapcsolatban.
Tizenhat éves voltam, amikor a mamám vállalkozott egy ilyen műtétre. Ő mondta nekem azt mindig, hogy egy nőnek azzal ássák meg sírját, ha azt mondják rá: szép volt. Láttam rajta, hogy a műtét után mennyivel jobban érzi magát a bőrében! Előnyére változott, sokkal magabiztosabb, nyitottabb lett. Ha magunkkal meg vagyunk elégedve, akkor a környezetünkkel is sokkal jobb a viszonyunk.
NEM: Molnár Éva (35),marketing menedzser
A természetes dolgok híve vagyok. Nem szeretem sem a műkörmöt, sem a művirágot, de a műnőket és a műpasikat sem. A külső beavatkozás mindig megfelelni vágyásra utal. De kinek akarunk megfelelni? Ki mondja meg, mi a kor szimbóluma? Először magunkban kell rendet tennünk, magunkat kell elfogadnunk. Ha már belül harmónia van, akkor
a környezetünk is elfogad minket.
Amúgy jó dolog, hogy az orvostudomány már eljutott idáig. Helyénvalónak tartom a plasztikai sebészetet olyan esetben, ha például baleseti heget távolítanak el, vagy egy rákos nő elvesztett mellét pótolják. De ha pusztán arról van szó, hogy egy-két számmal nagyobb melltartót hordhasson valaki, hogy jobban el tudjuk adni magunkat, akkor nem támogatom. A párkapcsolatban is olyan embert keresünk társnak, aki úgy fogad el és szeret bennünket, amilyenek vagyunk. Fel sem merül bennünk, hogy plasztikai műtéttel vívjuk ki valakinek a szeretetét.
Ahány ember, annyiféle! Vannak, akik kövérek és husik, mégis szexisek, vagy picike mellű soványak, akikből ugyanúgy sugárzik a harmónia, és vonzóak tudnak lenni. És vannak tökéletes idomú nők 90-60-90-es bőségekkel, akikből semmi sem sugárzik, és maximum a férfiak számára kívánatosak néhány alkalom erejéig.
Az sem igaz, hogy a műtét után mindenki elégedetten távozik, és megszűnnek a korábbi gátlásai. Sokan kérik, hogy állítsák vissza az eredeti állapotukat, mert képtelenek megbarátkozni az új külsejükkel. Túl sokat vártak a változástól, és a végén ráébredtek, hogy egy idegen néz vissza a tükörből, nem tudnak az új külsővel megbarátkozni. Ha valaki tökéletes külsőt szeretne, akkor inkább mozogjon, táplálkozzon egészségesen. Ezzel sokkal többet lehet változtatni, mint azzal, ha mondjuk félmillió forintot rászánunk egy műtétre. Ráadásul állítólag a plasztikázást nem is lehet abbahagyni, függővé tesz.
A cikk folytatását a Nők Lapja Évszakok februári számában olvashatja el.
