Beavatás

Hol vannak a púpos hátak, a hanyag vállak, a lazán roggyantott térdek?! Mintha kicserélték volna őket. Míg gyönyörködtem bennük, a tizenhat éves Natasa jutott eszembe. Natasa Rosztova. Az első bál. A bemutatás.

“- Már van szerencsém ismerni a grófnőt – mondta Andrej herceg udvarias és mély meghajlással. Odalépett Natasához, felemelte karját, hogy átölelje táncosnője derekát, mielőtt még befejezné a felkérést. Egy keringőre kérte fel. Natasa dermedt arcát, mely kétségbeesésre vagy ujjongásra egyformán hajlott, hirtelen boldog, hálás, gyermeki mosoly ragyogta be.

„Régóta várlak” – ezt mondta a megszeppent, boldog kislány mosolya, ahogy elősugárzott a már-már kibuggyanó könnyek közül. Andrej herceg vállára tette a kezét. Ők voltak a második pár, akik beléptek a körbe. Andrej herceg egyike volt kora legkülönb táncosainak. Natasa remekül táncolt. Atlasz báli-cipellős lábacskája gyorsan, könnyedén és tőle függetlenül végezte a dolgát, arcán meg ujjongó boldogság tündökölt…

Andrej herceg szeretett táncolni, és Natasát választotta, mert valamennyi csinos nő közül először ő tűnt a szemébe. De alighogy átölelte ezt a karcsú, mozgékony derekat, alighogy – hozzá ily közel – hajladozni, ily közel mosolyogni kezdett a kisleány – bájának bora Andrej fejébe szállt… úgy érezte, hogy felélénkült és megifjodott.”

Még hosszan idézhetném Tolsztojt. Nagyívű, pazar regényének – a Háború és békének – Natasa első bálja, szerintem az egyik legérzékletesebben megírt fejezete. Egy beavatás krónikája Natasa életének talán legizgalmasabb éjszakájáról. Tolsztoj így is írja meg.

Nem tudtam elszakadni a gondolattól, hogy amit látok, az Óbudai Gimnázium maturandusainak szalagavatási keringője, hasonlóképpen fontos rítus. Ha úgy tetszik, beavatási ceremónia. Belépő az életnek egy következő szakaszába, amelynek neve: felnőttkor.





Mint minden rítushoz, ehhez is szertartás kötődik. Külsőségek. Öltözék. Egy pohár pezsgő. Sok iskolának újjáéledőben vagy éppen kialakulóban van a hagyománya. Palotás, keringő, osztálytánc. Rendszerint nem marad el a tanárok játékos meglepetés-tánca. Mekkora hálával és ovációval fogadja mindenütt a publikum! Villognak a vakuk, kézben a felvevőgép. Végül újra suhognak a párok, a pillanat emelkedett. Ellágyultan nézzük a gyerekeinket, alig ismerünk rájuk…
Mégis, ha Natasára gondolok, tudom, ott igazi beavatás zajlott. Vérre ment.
Itt is benne vagyunk az időben. Hiszen érettségi előtt állnak, tizennyolc évesek… De vajon történik-e velük és bennük, itt és most valami életre szóló? Vagy a keringőruhával, a frakkal együtt levetik ezt az estét, és a szaténkesztyűvel s a csokornyakkendővel együtt visszaviszik a kölcsönzőbe?