Ég a gyertya, ég énekli Tarnóczi Gabi, az anyuka, és egy égő gyertyával sétál körbe-körbe a terápiás szobában. Kilencéves kisfia, Botond a lángra szögezi tekintetét, és anyja mellett sétál. Énekelj! kéri, amikor Gabi egy pillanatra elhallgat.
Felcsúton vagyunk, Tarnócziék házában. A két nagy gyerek a tizenkét éves Barnabás és a tízéves Bence iskolában van, a négyéves Julcsi óvodában. Botonddal Gabi a szokásos napi terápiát végzi, de amikor meglát, int, és nem sokkal később felváltja őt egy pedagóguslány, aki szeretné megtanulni azt a módszert, amelynek Amerikában már sok autista gyermek köszönheti a gyógyulást.
Talán fejleszthető…
Botond tizenöt hónapos koráig teljesen olyan volt, mint a többi gyerek. Ekkortájt azonban megállt a beszédfejlődésben, semmire sem válaszolt, nem reagált a szüleire, a játékokra. A szülők tudták, hogy egy átlagos gyerek nem ilyen, hiszen akkor már volt két fiuk, és orvosokat, pszichológusokat, pszichiátereket kerestek fel a kisfiúval.
Leírták, hogy bizarr a viselkedése, de diagnózist nem adtak meséli Gabi. Később megtudtuk, hogy általában az autista gyerekeket minősítik így, ám csak ötéves korában mondták meg, mi a baj. Persze mi már sejtettük, de még reménykedtünk.
A szülők azonban csupa olyan szakkönyvvel, irodalommal találkoztak, amelyek szerint az autizmus börtön, amelyből nem lehet kiszabadulni. Ők nem akartak azonosulni ezzel a felfogással. Barna ekkortájt találkozott egy alapítványnál valakivel, aki mesélt neki egy amerikai módszerről, amellyel sikeresen kezelnek autistákat, és adott neki egy filmet. Ez hozta vissza Tarnócziéknak a reményt. A huszonöt évvel ezelőtt játszódó film ugyanis hasonló kálváriát végigjárt családról szólt: a harmadik fiúgyerek másfél éves korában kezdett furcsán viselkedni, s kiderült róla, hogy autista. A szülők saját maguk fejlesztettek ki egy módszert Son-Rise-nak nevezték el , s ezzel néhány év alatt meggyógyították a fiukat. A Son-Rise Alapítványt ma már Amerikai Autizmus Kutató Központnak nevezik, s egyik vezetője a film főszereplője, az egykori autista kisfiú, Raun Kaufman.