 |
Összetörtem, pánikba estem mondja még ma is vibráló hangon , édesanyámhoz költöztem, de rájöttem, hogy harcolnom kell! Mondja, mit veszíthet egy földönfutó? Írtam mindenhová, segítség sehonnan sem jött, biztattak, hogy pereljem be a csalót. Minek? Én az ügyvédnővel álltam szerződéses viszonyban, komoly summát tettem le a munkájáért, de ő nem járt el kellő körültekintéssel. A csaló ötven körüli férfi volt, olyan személyi igazolványt mutatott az ügyvédnőnek, amelyben 1968-as születési dátum szerepelt. Hogy lehet harminckét évesnek nézni egy ötven körüli férfit? És az aláírások? Egészen más aláírás szerepel a személyiben, mint a szerződésen Én nem néztem meg az igazolványt, minek? Azért fogadtam ügyvédet, hogy ő intézkedjen. Eldöntöttem: őt fogom perelni. Csakhogy nem találtam olyan ügyvédet, aki hajlandó lett volna egy kollégával szemben képviselni engem! Nekivágtam magam. Polgári pert indítottam, és alig egy év alatt megnyertem. Visszakaptam a befizetett összeg nyolcvan százalékát, kamatostul! Képzelje el, hogy az első tárgyaláson az ügyvédemet ügyvéd képviselte, én meg ott álltam egy szál magam! Mégis sikerült! Az ügyvédnő fellebbezett pedig a pénzt biztosító fizette helyette, no, mindegy , az ügyem a Fővárosi Ítélőtábla elé került. És ott is nekem adtak igazat! Ezért biztatok mindenkit, hogy ne hagyja magát! Harcoljon az igazáért! Nem szabad beletörődni ! Ötvennyolc éves, nyugdíjba készülő kisember vagyok megvan a magamhoz való eszem, sok mindenre büszke vagyok az életemben, például a két szép lányomra, a négy unokámra és nyolc osztályt végeztem!
A cikk folytatását az eheti Nők Lapjában olvashatod!
