nlc.hu
Aktuális
Görög Zita újra szerelmes – II. rész

Görög Zita újra szerelmes – II. rész





– Nem „ettek meg” reggelire Párizsban a befutott modellek téged, a pályakezdő, magyar lányt?

– Külföldön annyi a lehetőség, hogy a munka vár a modellekre, és nem fordítva. Inkább barátokat szereztem, mint ellenségeket. Ma már a világ bármelyik nagyvárosában akad olyan barátom, barátnőm, akinél lakhatnék. Persze van könyöklés is a szakmában, de minden az ember hozzáállásán múlik. Ha valaki törtetni akar, akkor a magához hasonló embereket fogja vonzani, és ezek ugyanúgy viszonyulnak majd hozzá, ahogyan ő hozzájuk. Ha viszont megpróbálsz normális maradni, nagyon szép barátságokat köthetsz. Persze én is találkoztam egy-két rosszindulatú kolléganővel kint, de úgy gondoltam, ha nekik jó, ha bántanak, hát tegyék. Nem is tudtak bántani azzal, ha „beszóltak”, ha eláztatták a fotóimat kávéval, vagy eldugták az útlevelemet, hogy ne tudjak elvállalni egy munkát valamelyik másik országban. Ezek nem problémák. A probléma az, amire nem tudunk megoldást találni.

– Minden úgy jó, ahogy van?

– Pontosan. És csak az történik meg veled, ami a sorsod – még ha mást szeretnél is, mindegy, hogy szakmáról vagy szerelemről van szó. Erről hosszasan mesélhetnék.

–Ki az a férfi, akinek lehetőséget adsz?

– Azt szeretem, amikor valaki elsőre megbabonáz. Amikor egy férfinak a szemébe nézek, és zavarba jövök a tekintetétől.

– Történt ilyen mostanában?

– Igen. Nemrég ismerkedtünk meg. Remélhetőleg a későbbiekben sem fogunk elbukni valami hülyeségen.

– Ki kezdeményezett?

– Természetesen ő. Én nem szeretem megtenni az első lépést – volt már ilyenre példa, de sosem ért jó véget. Találkozott már a családommal is.





– Nagyon tetszik, hogy mindig olyan szépen beszélsz a családodról, az öcsédről.


– Pedig amikor ő született, már tizennyolc éves voltam, és kicsit féltem is attól, hogy nehéz lesz foglalkozni egy ilyen csöppséggel. Aggódtam: meg tudom-e majd etetni őt? Hát még a pelenkázás… Akkor még teljesen hiányzott belőlem az anyai ösztön, de ma már igazi második anyukaként kényeztetem Babót.

– Arról hallani, hogy nem csak róla, hanem más gyerekekről is szeretnél gondoskodni, hiszen barátnőddel speciális óvodát szeretnétek nyitni cukorbeteg és egészséges gyerekek számára.

– Azt szeretnénk, hogy legyen az országban egy példaértékű óvoda, ahol megmutatjuk, hogy van olyan probléma, amellyel nem foglalkozunk eleget – pedig kellene. Az óvodába együtt járhatnának cukorbeteg, táplálékallergiás és egészséges gyerekek. Szeretnénk az egészséges gyerekek szüleivel is megértetni, hogy nyugodtan beírathatják csemetéjüket ilyen óvodába, iskolába, mert azzal, hogy a gyerek elfogad másokat, csak több lesz. Így már kicsi koruktól elfogadhatnák azokat a társaikat, akik valamiben különböznek tőlük. Megkerestük az önkormányzatokat, és egyelőre várjuk, hol alakíthatnánk ki az óvodát. Szeretnénk az országban élő összes cukorbeteg gyerek étkeztetését megoldani. Így a szüleik visszatérhetnének a munkájukhoz.

– Kezdődnek a Megasztár döntői. Várod már?

– Nagyon! Nekem ez nem „sima” műsorvezetés, hiszen nagyon szeretem ezeket a remek hangú lányokat-fiúkat, és szívesen eljárok velük beszélgetni, hülyéskedni, tehát nem csak a döntők során találkozom velük. A tavalyi csapatból néhány versenyzővel barátságot kötöttem, és jó lenne, ha ez most is így történne.

– Sokat kivesz belőled az élő adás?

– Egyre jobban érzem magam benne. Ez is egy szakma, amit meg kell tanulni. Utálom visszanézni magam, ám csak ebből tanulok.

– Már nem modellkedsz?

– Néha vállalok külföldi fotózást, de csak rövid időre.






– Tartanod kell a súlyodat?



– Munka előtt mindig ki kell küldenem magamról egy fürdőruhás fotót, hogy lássák, változott-e az alakom. Egyébként nagy változás állt be az életemben. Abbahagytam a dohányzást, és hat év lustálkodás után végre rávettem magam, hogy újra elkezdjek edzeni. Több mint tíz évig futottam, karatéztam, de az elmúlt hat évben nem sportoltam. Már hiányzott a mozgás. Azért sportolok, hogy jól érezzem magam a bőrömben. Úgy gondolom, nem a külsőnk a legfontosabb értékünk.

– Szinte hallom, ahogy most felhördül az olvasó: könnyen mondja ezt a Görög Zita.

– Pedig így gondolom. Nekem is voltak nehéz periódusaim, amikor hónapokig nem tudtam munkát vállalni, mert tönkrement a bőröm. De abban a pillanatban, hogy lelkileg rendbejöttem, a fizikai tünetek is múlni kezdtek. A közhelyeknek néha igazuk van: a változást mindig a lélek felől kell kezdeni.







Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top