 |
Van egy problémám már régóta. Az osztálytársaim többnyire jó fejek, elvagyok velük, nem piszkálnak mint egyeseket, csak mintha nem is léteznék, levegőnek néznek. És ezen szeretnék változtatni!
Az sajnos hozzátartozik a dologhoz, hogy alapból nem vagyok nagydumás, inkább csendben maradok.
Lehet, hogy azért, mert hallókészülékes vagyok, így az átlagnál egy kicsit rosszabbul hallok. Ez társaságban komoly gondot okoz, mert pl. úgy értem meg az embereket, hogy ha nézem a szájukat (arról olvasok), de nem lehet egyszerre 5 emberre figyelni. Vagyis megint az lesz, hogy lemaradok, nem tudom, miről van szó, és nem tudok a témához hozzászólni, vagyis hallgatok. Ez egy ördögi kör. Mert minél több beszélgetésből maradok ki, annál inkább ez válik a természetemmé, és a többiek is úgy könyvelnek el, mint aki sohasem beszél. És ehhez hozzájön még az is, hogy nem tanulok rosszul, szerintem a többiek beskatulyáztak az eminens szerepkörbe.
Így már nem is szólnak hozzám, ha én próbálok beszélgetést kezdeményezni, az rövid úton elakad, az az érzésem, azért, mert a másik fél nem is töri magát, hogy értelmes kommunikáció legyen belőle.
De azt vettem észre, hogy családi körben, vagy unokatestvérek között sokkal felszabadultabb vagyok, ott nem okoz gondot beszélgetni sem. Próbálkoztam már azt képzelni, hogy a suli (meg egyéb helyek, pl. edzés) is egy nagy, családias hangulatú hely, de így se sikerült megnyílni, beszélgetni.
Mit tegyek? Szeretnék én is a társaság teljes jogú tagja lenni, nem kimaradni az életből. Kérlek, adj valami tanácsot! Nagyon rosszul érzem magam emiatt.
Köszönettel: Dóra 16
 |
Igazán együttérzek veled, átélem, mennyire nyomasztó lehet újra és újra megtapasztalni ezt az érzést!
Az, hogy nagyothalló vagy, bizonyára nem véletlen. Két dolgot tehetsz: megtanulni együtt élni vele, illetve tudatosan rálépni az öngyógyítás útjára. Én HISZEK abban, hogy helyreállítható, de legalábbis nagymértékben javítható a hallásod!
Már számomra is unalmas önmagamat ennyiszer ismételni, hogy a legmélyebbre hatoló, és legalázatosabb önismereti és öngyógyító módszer a kineziológia, úgyhogy ha privátban küldesz egy sms-t valamelyik kedden du. 5-től este 10-ig a rádiocafe SMS számára (0620-9986986), akkor mesélek neked a módszerről, és ajánlok valakit, akit a szakmában az egyik legjobbnak tartanak. (Addig is, ha beütöd a keresőbe, hogy kineziológia, rengeteget olvashatsz róla.) De ott van a programozás, az agykontroll, és miegymás, amivel fokozatosan elindulhatsz az öngyógyítás útján.
Ez mindenképpen állhatatosságot igényel, ezáltal nagyon sokat kaphatsz tőle, mert ez egy olyan tulajdonság, amit ha kifejlesztesz magadban, egész életeden át kamatozni fog.
Átélem, milyen kirekesztett érzés lehet, hogy ha egy kisebb, 5-6 fős társaságban vagy, nem tudod követni a beszélgetés menetét. De ezért még ne hidd azt, hogy a te jelenléted nem számít! Az életben annyi fontos dolog nem fogalmazódik meg, nem formálódik szavakká.
Gyakorta épp a csendes emberek jelenléte a legdominánsabb! Aki téged érez, és megszeret, így szeret meg, ahogy vagy! Épp ilyennek! Fontosnak tartom a nyitottságot és az őszinteséget. Ezt a kettőt semmiképpen ne veszítsd el! Ne csak befogadni akarj, hanem adni is! Ha 5 embert nem tudsz egyszerre “befogni”, akkor kezdjed eggyel vagy kettővel! De ez az 1-2 ember olyan legyen, akiknek TÉNYLEG van mit mondanod! Bányászd ki a benned levő mélységet, és kezdj belőle átadni az arra nyitottaknak! Ne arra hajts, hogy sok felületes kapcsolatod legyen, hanem hogy néhány igazán mély! Ezek az emberek majd hírét viszik lelked szépségének – amit ebből a rövid levélből is érzek -, és gyűlni fognak a meghitt emberi kapcsolatok.
Ne akarj olyasmit, ami most nem megy (nagyobb társaságban szájról olvasni), és ne akarj megfelelni se, inkább kezdd el bátran felfedni, megismerni, és megismertetni a Te egyéniségedet! Vedd észre másban is a nagyszerűt, és érdeklődj! Kérdezz, nyiss, légy kíváncsi! Nem egy magányos ember kért már tőlem tanácsot, gyakorta megkérdeztem: és te érdeklődsz másoktól, hogy mi van velük? Kíváncsi vagy másokra? Kíváncsian és nyitottan érdeklődsz mások történetei iránt? Nem, az emberek sokszor csak várnak, és nagytöbbségében inkább kapni akarnak, mint adni. De Te törekedj arra, hogy adjál! Adjál figyelmet a másiknak, valódi érdeklődést, adjál neki magadból, merj személyes lenni! Mert adva kapsz, ez a törvények törvénye! Azt mondják – ez a tapasztalat -, azok az emberek, akik a külső világból kevesebbet hallanak, a belsőből annál többet.
Mindennek megvan a maga előnye, találd meg, hogy a Te nagyothallásodnak mi? Kezdd el más oldalról látni magad!
Én örülök, hogy jó tanuló vagy, elárulom, hogy én is az voltam. Úgy általánosban, mint gimiben, mindig ott voltam az osztály 4-5 legjobb tanulója között. Ne foglalkozz az irigyekkel, akik az eminenseket “lefikázzák”, az életben mindig fogsz ilyen, és ehhez hasonló jelenségekkel találkozni, ne tulajdoníts neki jelentőséget! Indulj el befele, és gyűjtsd össze az erőidet a változni és változtatni tudáshoz! Tudod, a “kérjetek és megadatik” működik!
Minden jót, puszillak: Soma Mamagésa
Soma a következő levélcímen várja leveleiteket: soma@nlcafe.hu
