A Nagy Elszámolás

Hétfő: Könnyezőpálma-háború

Este végeztünk a munkával, aztán egy hipermarketben zavartunk le egy nagybevásárlást. Élelmiszereket vettünk, háztartási tisztítószereket és néhány növényt a lakásba. Elhatároztuk, hogy felesben fizetjük ki a számlát, de amikor láttam, hogy gumicukrot pakol a kosárba, kifakadtam. Gyűlölöm a gumicukrot, soha nem enném meg – és akkor fizessem ki a felét? Na ne szórakozzunk… Így aztán, otthon, a méteres számlát böngészve, a zsebszámológépem segítségével másfél óra alatt kiszámoltam, ki mennyit fizet. Erre ő hisztizni kezdett, hogy a szobanövények árát meg én fizessem ki, merthogy az én lakásomban lakunk. És – ugyanezen okból –, a felmosószereket is…!

Tartozik: 1 zacskó gumicukor, 279 Ft
Követel: 2 cserép könnyező pálma, 4290 Ft; három flakon felmosószer, 1760 Ft


Szerda: A bélszín támadása

Vacsorázni vittem. Az a jó a külön kasszában, hogy nem kell lesnem a másikat, ahogy tömi magába a bélszínt, és közben a fogamat szívva a zsebemet tapogatni. Persze! Rendelj királyrákot is! Kaviár? Csodás! Úgyis te fizeted! Én szerényen köménymagos levest kértem, másodiknak pedig egy kis rántott húst. A desszert meg amúgy is hizlal, akkor meg minek is, ugye? Persze a pénztárcáját már megint a munkahelyén hagyta. Komolyan arra gondoltam, hogy itt hagyom mosogatni, de aztán fizettem. Otthon kiderült, hogy hó vége van, és nem tudja megadni a pénzt. Na nem baj, feljegyzem a kis noteszembe, és elsején behajtom a kihelyezett hitelt!

Tartozik: Bélszín carpaccio, főtt királyrák, kaviáros tenger gyümölcsei, tiramisu, 16 700 Ft (atyaég, ebből egy kisebb óvoda egy hétig dőzsölne)


Péntek: Az óvszer-ügy

Ma patikában jártam, mert elfogytak a vitaminjaim és a nyomelemekkel dúsított egészségcseppek. Gumióvszert is vásároltam. Otthon ezen borult ki a bili, mert szóltam, hogy a felét igenis fizesse ki, hiszen közösen fogjuk felhasználni. Erre kiabálni kezdett, hogy akkor én meg adjam oda a vörös csipkefehérnemű melltartójának árát, merthogy azt miattam vásárolta. Aztán magára zárta az ajtót, és egész éjjel a tévét nézte (vagyis, fogyasztotta a közös áramot!).

Tartozik: fél csomag gumióvszer, 160 Ft
Követel: vörös csipkemelltartó, 3400 Ft (a múltkor titokban megnéztem a blokkját)


Vasárnap: Anyósbónusz

Elhatároztuk (elhatározta!), hogy meglátogatjuk a szüleit. Amikor halkan és udvariasan megjegyeztem, hogy a benzinpénzt ugyan mindig kiszámítjuk a kocsi átlagfogyasztása alapján, majd pedig elfelezzük az összeget, még minden rendben volt. De amikor felvetettem, hogy ha most tulajdonképpen az ő édesanyját látogatjuk meg, akkor úgy lenne igazságos, hogy ő az üzemanyag 75 százalékát, míg én csak a 25 százalékát fizessem – tehát legyen ez egyfajta „anyósveszélyességi bónusz” –, elviharzott a kocsival. Most már hétfő hajnal van, és még mindig nem jött haza. Kicsit fáj ez nekem. Félóránként sírva fakadok. És lopok a papír zsebkendőiből. Remélem, nem veszi észre, ha visszajön… Már ha egyáltalán, visszajön…

Tartozik: elég sokkal
Követel: már nem követel semmit


A témáról bővebben a február 16-án megjelenő Nők Lapjában olvashatsz!