nlc.hu
Aktuális
Két pénztárca – egy kassza

Két pénztárca – egy kassza

"Elvileg közös a kassza, gyakorlatilag pedig mindkettõnknek van saját pénztárcája, de sosem nézzük, ki mennyit fedez a költségekbõl" - meséli Pachman Péter a Tények mûsorvezetõje.






Pachmann Péter és felesége, Marcsi

– Nincs közös malacperselyünk, mégis közösek a pénzügyeink! – mondja nevetve Pachmann Péter, a Tények műsorvezetője. – A feleségem, Marcsi és én is aktív keresők vagyunk, a saját kiadásainkat fizetjük. A számlák egy része az ő nevére jön, a másik fele meg az enyémre. Ez csak látszatra jelenti azt, hogy külön kasszán vagyunk, valójában közös a vagyonunk.

Azt mondanám, hogy elvileg közös a kassza, gyakorlatilag pedig mindkettőnknek van saját pénztárcája, de sosem nézzük, ki mennyit fedez a költségekből. Elsősorban kényelmi kérdés, hogy egy boltban vagy étteremben ki rendezi a számlát. Mindig az fizet, aki könnyebben veszi elő a pénztárcáját. Ha nekem elfogyna a pénzem, Marcsi szó nélkül adna, és ez fordítva is igaz. Ha le szeretné cserélni a kocsiját, nyilván az én fizetésemből is annyit tennénk félre, amennyit csak tudunk. Szerintem ez így természetes. Azért mondtuk ki, hogy egy pár vagyunk, hogy mindenünk közös legyen.

Vannak olyan ismerőseim, akik egy komoly kapcsolaton vagy a házasságon belül arra törekszenek, hogy különvagyonuk legyen. Ezt sohasem értettem meg. A házassági szerződés is idegen tőlem, nekem teljesen egyértelmű volt, hogy minden, amit a házasságunkba hoztunk, beépül a közösbe. Ahogy a lakásunk vagy a gyümölcslé a hűtőben közös, ugyanúgy közös a pénzünk is, vagy éppen a telefonszámlánk, attól függetlenül, hogy melyikünk mobiljáról van szó, és kit hívott rajta. Ez nagyon tiszta helyzet, nem kell számolni, ki, mikor, mire, mennyit költ.

Nagyon örülök neki, hogy Marcsival mindketten ugyanígy gondolkodunk, nekem mindig ilyen kapcsolat volt a vágyam. Amikor először fölmentem Marcsi lakására, nagyon szomjas voltam, kérdés nélkül kinyitottam a hűtőt, elővettem egy palack vizet, és akkor jutott eszembe, hogy mekkora bunkóságot csinálok. Bocsánatot kértem, de kiderült, hogy Marcsinak ez éppolyan természetes, mint nekem. Sőt, azt mondta, ha addig nem szeretett volna belém, ettől biztosan belém szeret, mivel imponált neki, hogy otthon érzem magam a lakásában. Ez volt az első jele annak, hogy közös lesz a kasszánk, és azóta is működik a kapcsolatunk anélkül, hogy különösebben meg kellett volna beszélnünk.

A cikk folytatását elolvashatod a február 16-án megjelenő Nők Lapjában!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top