 |
“Egyszer újra randizni fogunk”
Andrea (32)
Amikor a barátnőm azt mondta, hogy azóta nem szeretkeztek a férjével, amióta a kislányukat “összehozták”, kerekre tágult a szemem a döbbenettől. Nemrég ünnepelték ugyanis Petra ötödik születésnapját. Persze azonnal elkezdtem ontani a jó tanácsokat. Menjetek el házassági tanácsadóhoz, pszichiáterhez, kuruzslóhoz mert szeretitek egymást, nem? A barátnőm fáradtan legyintett, hogy volt már egy-két pszichológusnál, de nem segített semmi. Váláson nem gondolkodnak, majd csak alakul valahogy.
Álmomban nem gondoltam volna, hogy ez velem is megtörténhet. Nem vagyok hiperszexuális, de amikor a férjemmel megismerkedtem, naponta szeretkeztünk. A második házassági évfordulónkra ez lecsökkent heti három alkalomra, de nem aggódtunk, úgy gondoltuk, az építkezés vette ki belőlünk a többit. Amikor várandós lettem a kisfiunkkal, még volt szexuális életünk, csak a hetedik hónapban hagytuk abba, mert nekem már nem esett jól. Megszületett Lacus, és a hathetes ellenőrzésen az orvos megkérdezte tőlem, hogy írjon-e fel fogamzásgátlót. Úgy néztem rá, mint a moziban: Miről beszél ez az ember? A szoptatás-fejés-pelenkázás mellett még azt is? Ehhez nem éreztem elég erőt. A férjem is aktívan részt vett az igencsak kis alvásigényű gyerek ellátásában, így hetekig zombiként dőltünk be az ágyba. Lacus hat hónapos volt, amikor először és a szülés után azóta utoljára szeretkeztünk.
A dologhoz hozzátartozik az is, hogy a szoptatás alatt rettenetesen meghíztam. Amikor eldeformálódott testemmel szembesültem a tükör előtt, úgy döntöttem, engem férfiember nem kívánhat, így visszautasítottam a férjem minden közeledését. Ő nagyon megértőnek mutatkozott (hála Istennek, a házasságunk nem csak a szexen alapul), azt mondta, megvárja, amíg én is újra akarom majd, és azt sem felejtette el hozzátenni, hogy neki így is tetszem. A hetekből hónapok, évek lettek. Közben az egész életünk megváltozott. Lacus kétéves volt, amikor a fővárosba költöztünk, és a férjem olyan állást kapott, hogy azóta is látástól-mikulásig dolgozik. Mindennap hullafáradtan ér haza, így a téma már csak elvétve kerül elő, a halogatás szinte hivatalos okot kapott.
Pedig még csak azt sem mondhatom, hogy nem hiányzik a szex. Ha egy-egy forróbb hangulatú filmet látok, annyira fáj, hogy nekem ebből nem jut, sokszor sírógörcsöt kapok. De ez egyedül kevés ahhoz, hogy átlendítsen a problémán.
Azért senki se gondolja, hogy teljesen gyengédség nélkül élünk. Minden este összebújva alszunk el, és ölelésekből sincs hiány. Az derült ki számomra, hogy a férjem és én is úgy gondoljuk, egy nap remélhetőleg a közeljövőben megint a régi formámban leszek, és újra elkezdünk randizni. Reménykedem benne, hogy ehhez egy fogyókúra elég lesz. Ha nem, akkor nem tudom. A legfontosabb, hogy szeretjük egymást, és el sem tudnánk képzelni az életünket mással.
“Képes vagyok várni”
András (42), Andrea férje
Lehet, hogy nehéz elhinni, de én ma is vonzónak találom Andreát. Megértem azonban az ő kifogásait is. Nekem már volt egy nagyon rosszul működő házasságom, megjártam vele a poklot. Andival jól élünk, szeretjük egymást, úgy gondolom, képes leszek megvárni, amíg újra magához enged. Ezen tényleg nem múlhat. Nem mondom, hogy könnyű, és látva Andi tehetetlenségét, egy kicsit idegesítő is a helyzet, de remélem, hogy hajlandó lesz szakemberhez fordulni. Ja, és egyelőre nincs körülöttem szexuálisan túlfűtött kolléganő.
Ha a másik két házaspár vallomására, és a szakértő véleményére is kíváncsi, olvassa el teljes cikkünket a Nők Lapja Évszakok márciusi számában.
