“Én elmegyek, te itt maradsz”

“Azt szeretném, ha a férjem elszakadna attól a társaságtól, mert úgy érzem, ők ártanak a házasságunknak. Ezért döntöttem úgy, hogy mostantól megnézem Tamás részletes mobilszámláját.”

– Reggel korán indulunk munkába, és amikor este hazaesünk, már alig van erőnk megszólalni – meséli Zsófi. – Így néha úgy érzem, mintha nem is a férjemmel, hanem csak egy albérlővel élnék együtt. Ráadásul, vannak Tamásnak olyan ismerősei, akiket én – finoman szólva – nem kedvelek.  Szerintem jogom van tudni, kivel tartja a férjem a kapcsolatot. Azt sem szeretem, ha Tamás egyedül mászkál a városban, nem akarom, hogy idegen nők szabad prédának nézzék. Nem bírom elviselni, ha ő elmegy valahova nélkülem. Egyébként szerencsére nem is az a kimondottan bulizós fajta, talán épp ezért nem okoz közöttünk konfliktust, ha én elmegyek szórakozni, és ő otthon marad. Azt mondja, menjek csak, érezzem jól magam.

Én képtelen lennék ezt mondani neki. Nekem viszont időről időre szükségem van az aktív kikapcsolódásra, amikor elengedhetem magam és kieresztem a fáradt gőzt. Ha a barátnőmmel elmegyünk táncolni, élvezem a szabadságot és a pezsgést. Szeretek a férjemmel lenni, de néha jobb egyedül.

Számomra a házasság olyan biztos háttér kell, hogy legyen, amiről tudom, hogy csak én vagyok benne a női főszereplő. Erről mindig meg is kell bizonyosodnom. Ha valakinek nincs titkolnivalója, akkor nem kell, hogy zavarja, ha a másik időnként oda-odapillant a dolgaira. Az, hogy Tamás nem nézi meg az én számlámat, az ő dolga, ha akarná, megnézhetné.


A témáról bővebben a február 23-án megjelenő Nők Lapjában olvashatsz.

Várjuk olvasóink véleményét a cs.mihalicz@sanomabp.hu e-mail címre, a tárgy mezőbe kérjük írják be: Nyitott házasság.