Te tudtad, hogy létezik egyáltalán ilyen díj?
Á! Csudát! Fogalmam sem volt. Egyik reggel hívott fel egy hölgy Londonból, annyira álmos voltam, még a nevét sem jegyeztem meg, hogy kaptam egy ilyen díjat, a részleteket pontosan ő sem tudja, majd egy óra múlva újrahív, addigra megérdeklődik mindent. Igazán fel sem fogtam, hogy ez mit is jelent, próbáltam hívni ismerősöket, érdeklődni, ők tudnak-e valamit, de senki sem hallott róla.
Ilyenkor mit csinál az ember? Próbálja elképzelni, hogy ez mit jelenthet? Egy rakás pénzt, lovagi címet, vagy hollywoodi főszerepet?
Így egyben, mind a hármat. Persze. Összevissza zakatolt a fantáziám, a gondot csak az jelentette, hogy nem jött a várt visszahívás. Se egy, se két, se három óra múlva. Kezdtem azt hinni, hogy az egész csak egy rossz vicc volt, valamelyik idióta haverom lóvá tett, és én voltam olyan marha, hogy beugrottam, amikor délben ismét megcsörrent a telefon. Bogyay Katalin volt Londonból, ő hívott reggel is, és mondta, hogy ennyi időbe telt, amíg utánajárt a történetnek. Egy brit szaklap minden évben különböző művészeti szaktekintélyekkel megszavaztatja, hogy kit tartanak Európa legjobb színészének, és most rám esett a választás. Makogtam néhány köszönő mondatot, de se köpni, se nyelni nem tudtam a megdöbbenéstől. Tudom, persze, hogy tudom, hogy ez csak egy elnevezés, hogy ettől én még nem vagyok sem Európa, de még csak Magyarország legjobb színésze sem, de vagyok annyira gyarló és hiú, hogy nagyon-nagyon jólessen egy ilyen kitüntetés.
Nemrég a Filmszemlén is díjazott voltál, három filmben nyújtott nagyszerű alakításaid okán
Azért azt tegyük hozzá, hogy egy filmnél nem csupán a színész teljesítménye a mérvadó. Rengeteget tud javítani vagy rontani az operatőr, a vágó, a rendező. Nekem nagy szerencsém volt, hogy ezeknél a filmeknél szenzációs munkatársaim voltak, akik rengeteget hozzátettek a játékomhoz. Ha például éppen a Kontrollban, úgy kerül vászonra az alakításom, ahogyan azt én csináltam a felvételen, azzal a vontatottsággal, azzal a nehézkességgel, akkor legfeljebb az Európa legunalmasabb színésze címre pályázhattam volna. A kitűnő szakembereknek ezt sikerült úgy összevágniuk, hogy amikor megláttam, magam is elhűltem: hát ez hogy lehetséges? Én biztosan emlékszem, hogy közel sem voltam ilyen pörgő, ilyen svungos
Ez a díj tehát a stáb egészének szól, egy remek kollektív munka eredménye volt.
Sok filmnek vagy immár meghatározó szereplője, a Radnóti Színház egyik vezető művésze, mégsem lettél annyira ismert, népszerű színész, akkora sztár, mint amilyen ezek alapján lehetnél. Sőt, nekem úgy tűnik, mintha menekülnél is előle
Szerintem egy színész legfontosabb munkaeszköze az arca, a személyisége, az, hogy titkai vannak. Ha folyton szerepel, mutogatja magát, folyton fecseg, akkor pillanatnyilag nagyon érdekessé is válhat, de rövid idő alatt elkopik, elhasználódik, megfakul. Ennyit nem ér, hogy az ember elkótyavetyélje arcát, érzelmeit, gondolatait, figuráját, belső tőkéjét
A többiek, színésztársaid hogyan fogadták a hírt?
Ez a legnagyobb öröm számomra, hogy csak örömöt tapasztaltam. Eszenyi Enikő azonnal felhívott telefonon, Eperjes Károly tegnap, amikor látott az Új Színház bemutatóján, rögtön félrehívott, és gratulált, de az összes többi kolléga is a legőszintébb elismerését fejezte ki, holott olyan óriások vannak köztük, akikkel, komolyan mondom, máig megtiszteltetés számomra együtt szerepelni.
Most, hogy ilyen híres lettél, ennyire a középpontba kerültél, nem lesz furcsa legközelebb színre lépni? Nyilván fokozottabban figyel oda rád a közönség
Ne is mondd! Persze, az ember ilyenkor álszent módra azt mondja, hogy ez nem befolyásolja, nem befolyásolhatja őt, de a tudata mélyén ott ficánkol a kisördög
Emlékszem, amikor a Filmszemle díját kaptam, éppen előadásom volt, és csúnyán elrontottam egy jelenetet. Szerencsére Kovalik Ági is ott volt a színpadon, és bravúrosan kihúzott a csávából, úgyhogy a közönség semmit sem vett észre az ügyetlenkedésemből. Nagyot sóhajtottam, aztán gratuláltam magamnak: nagydíjas még ekkora baklövést még aligha követett el, amióta csak világ a világ
Te, aki minden porcikádban teremtő, alkotó színész vagy, aki mindig forrpontig viszed alakításaidat, aki szenvedélyből építkezel, folytonosan feszíted a határokat
olyannyira, hogy esetenként túl is feszítem, és ménkű nagyokat bukok
Ez is a varázsod, ez is a nagyságod
De nem félsz, hogy a növekvő nimbusz, elismertség következtében majd kicsit megpróbálsz biztonságra törekedni, megfelelni?
Ettől annál is kevésbé tartok, mert erre az én alkatommal, nyughatatlanságommal eleve képtelen lennék. Én eredendően mindig a maximumra török, legmagasabb elvárásaimnak szeretnék megfelelni, és nem tudnám megbocsátani magamnak, ha észrevenném, hogy megelégedtem egy középszerű vagy elég jó megoldással, és nem próbáltam meg azt, ami nehezebb, a bukás lehetőségét is magában hordja, de esetleg benne volt egy jobb, érdekesebb, izgalmasabb alakítás lehetősége. Nem tudok kitalálni, megtervezni egy szerepet, számomra minden a színpadon, próbák és előadások során jön létre. Helyzetekből, impulzusokból, ötletekből, abból, ahogyan egy rendező feltárja a szerep titkát, vagy ahogyan a partnereim kialakítják a lehetőségeket. Ha esetleg jó vagyok, akkor az nagyrészt az ő hatásuk, ha nem vagyok jó, akkor nem tudtam hozzájuk méltóvá tenni magam.
Egy ennyire markáns, ambiciózus, öntörvényű ember, mint amilyen vagy, lehet ennyire szerény, alázatos is?
Ilyen vagyok
Díj ide, díj oda, annyira nem vagyok jó színész, hogy ezt eljátsszam
