Egy angyal az ördög oldalán?
kérdezem Farkasdy Gábort, akinek mellényén ráadásul a Devils (Ördögök) Motor Club felirat látható.
Ez csak a látszat mondja mosolyogva. A felirat a nagy múltra visszatekintő motorklub neve, megtiszteltetés számomra, hogy befogadtak maguk közé. Ahogy sokan a motorosokat, úgy minket is tévesen ítélnek meg az első pillantás alapján. A párom szende szőkeségnek, élő Barbie-babának tűnhet, közben pedig szókimondó, intelligens, mediterrán természetű lány.
Gábor esetében pedig a zord külső érző szívet, nagyon precíz, rendszerető embert takar folytatja Bagdi Krisztina. Azért jár bőrnadrágban, azért lebeg utána a hosszú kabátja, mert így érzi jól magát a hétköznapokban. Ha pedig a Harley Davidsonján utazik, egyrészt tartozik annyi tisztelettel a klubnak, a motornak, hogy nem ül fel rá rövidnadrágban, másrészt ez a ruházat egy esetleges problémánál komoly védelmet biztosít. Ez nem jelmez, amit azért visel, hogy férfiasabbnak tűnjön ha tárgyalni megy, öltönyt vesz fel, mint minden rendes üzletember. Gondolnád például, hogy imádja az antik bútorokat, és soha nem hagyja szét a ruháit a lakásban?
Hogy ismerkedtetek meg?
Villámcsapásszerűen mondja nevetve Gábor. Ugyanis belecsapott a villám a házamba, így néhány elektromos készüléket kénytelen voltam elvinni egyik szerelőbarátomhoz. Az ő üzletében dolgozott Kriszti, de mivel akkor még mindketten partnerkapcsolatban éltünk, és egyikünk sem kicsapongó alkat, csak négy hónap múlva randiztunk először.
Ebből is látszik, hogy az a pár perc elég volt, nem felejtettük el egymást, pedig csak egy kis szikra pattant fel az üzletben. Gábor pizzázni hívott, én pedig azonnal rábólintottam, hiszen ez az egyik kedvenc ételem erre is ráérzett.
A vad külső nem riasztott el?
Egyáltalán nem, de később még az anyukámat sem! Gábor úgy szeret, hogy vele minden percben biztonságban érzem magam. Volt már kifejezetten szép arcú barátom is, és tudom, a szőkeherceg-külső nem garancia semmire.
A témáról bővebben a Nők Lapja március 16-i számában olvashatsz.