Goran Visnjic

Évszakok: Hogy érzi magát az intenzív osztályon?
Goran Visnjic: Momentán remekül. Nem tudom, hol tartanak a magyar nézők a sorozattal, én éppen most jöttem meg Afrikából. Hogy mit csináltam ott? Nem szeretném ellőni a poént, aki rendszeresen nézi a Vészhelyzetet, tudja, hogy Luka sok mindenre képes. És hát igen, most éppen Sammel jár. De hogy meddig tart ez a szerelem…?

Afrika? Melyik ország?
Ej már, ne legyen ilyen kekec! Ez olyan hollywoodi Afrika. Csak nem gondolja komolyan, hogy tényleg Afrikában forgattuk? Csudát! Egyrészt, mert elég zavaros ott a helyzet, az ember nem vállal be egy ilyet, ha a családjára is gondol. Másrészt egy kis fantáziával Hawaii pont olyan, mint Afrika. Úgyhogy szépen maradtunk Amerikában, csak egy szigettel odébb. Ami persze korántsem jelenti azt, hogy a producerek nem törik a fejüket újabb merényleten ellenem. Akarom mondani Luka ellen. De ezt nyilván elhúzzák a szezonzáró epizódig. Addig még nekem sem mondják meg.

Ez a sorozat mindenütt megy a világon. Nyilván rengeteg levelet kap a nézőktől.
Az a furcsa, hogy amikor Luka körül minden kisimul, a nézők szájában megalszik a tej. Mindenki azért rágja a körmét, hogy mikor lesz már körülötte megint egy kis balhé. Úgy látszik, azt bírják benne legjobban, hogy nem könnyű fiú.

Maga viszont…?
Remélem, hogy ebben a vonatkozásban semmi közünk egymáshoz. Nem is értem, hogy ennyi zűrrel maga körül hogy marad normális! Mindig belegabalyodik valamibe, nem ártana pszichológushoz fordulnia. Aztán amikor tényleg elmegy, kiderül, hogy a pszichológus nem a lelkére kíváncsi, hanem valami egész másra, ugyanis… hogy finoman fogalmazzak, az illető örömlány. Hát ez van, amikor Luka dokihoz fordul. Neki ez a gyógyszer.

Az Elektra című mozifilmben (magyarországi bemutató: április 14. – A szerk.) meg folyton verekednie kellett.
A figura, akit játszom, az összes karakter közül az egyetlen, akinek nincs természetfölötti képessége. Az a dolga, hogy ha törik, ha szakad, megvédje a lányát. Ezért aztán tör-zúz mindent, ami az útjába kerül. Követ, sziklát, szemeteskukát. Kicsit dühös is voltam, mert három éve egész komolyan űzöm a kung fut, itt meg csak bunyózni kellett.

Hogyan szeretett bele a kung fuba?
Kamaszkoromban rengeteg Bruce Lee filmet láttam, és tudja, hogy van, a fiúk adrenalin szintje az ilyesmitől rendesen megugrik. Könyörögtem az anyunak, hadd járjak karatézni vagy kung fuzni, de hajthatatlan volt. Szó sem lehetett róla. Legalább tízféle sportot űztem akkoriban, nem fért volna bele több, csak a suli rovására. Aztán amikor átköltöztem Amerikába, az elhatározás feléledt, de valahogy az egyre több forgatás miatt sohasem jutott rá idő. Egy régebbi forgatáson az egyik kaszkadőr-tanácsadó feketeöves karatés volt, és kuncsorogtam neki, hogy vállaljon el. Egy évig kérette magát, hogy nem akar tanítani, de aztán összetrombitáltam neki egy osztályravalót, és rábeszéltük. Állítom, hogy a legjobb tréning.

Návai Anikó exkluzív interjújának folytatását a Nők Lapja Évszakok áprilisi számában olvashatja el.