Kedves Soma,
Sokszor olvastam már a neked írt leveleket, és az azokra adott válaszok alapján nagyon szimpatikusnak tartalak. Ennek ellenére nem könnyű írni a problémámról. Azzal kezdeném, hogy még soha életemben nem volt egyetlen randevúm sem, pedig már elmúltam 30. Olyan az egész, mintha semleges nemű lennék, vagy láthatatlan: senki nem kezdeményez nálam. Nem mondhatom, hogy olyan undok lennék, hogy elriasztottam őket, mert esélyt sem adtak.
Ezt önmagában sem könnyű elviselni, csakhogy most szerelmes lettem valakibe, akibe nem kellett volna. (A fiúnak eddig egy barátnője volt, akivel több mint két éve szakítottak, a lány nagyon csúnyán bánt vele.)
Nem merem nyíltan kimutatni, mit érzek, mert furcsán viselkedik velem, nem tudom eldönteni, hogy esetleg észrevette mégis, hogy vonzódom hozzá és így akar távol tartani, vagy más oka van a viselkedésének.
Viszont elkaptam már néhányszor, hogy néz, és “belemélyedtünk” már egymás szemébe párszor (hülyén hangzik, de remélem érted, mit akartam mondani).
Tapasztalatlanságom miatt egyszerűen nem tudom, mit tegyek! Úgy érzem, valahogy ki kellene mutatnom, mit érzek, de félek, hogy nem tudnám elviselni, ha visszautasítana. Viszont mi van akkor, ha az riasztja vissza, hogy nem adok neki pozitív jelzést? Sok mindent igyekszem elolvasni a témában, de a tanácsok egymásnak ellentmondanak. Van, aki szerint nem szabad rámenősnek lenni, mert az elriasztja a férfiakat, meg kell várni, amíg ő hív, ő jelentkezik. Mások meg pont ellenkezőleg: igenis kezdeményezhet egy nő is.
Úgy érzem, teljesen csődöt mondtam, mint nő. Eddig sem vonzottam senkit, most szeretek valakit, akit nem tudok meghódítani. Tényleg szeretem, mert látom a hibáit is, de felvállalnám úgy, ahogy van, és nem a külseje volt vonzó először, hanem a személyisége. Sokkal jóképűbb fiúkkal kerültem össze pl. munkahelyen, mégsem lettem szerelmes csak azért, mert hiányzik a szerelem. Csak annyit tudok tenni, hogy próbálok minél többet beszélgetni vele, de amíg másokkal egyformán kedvesen el tud beszélgetni bármiről, úgy érzem, nem szívesen van csak velem.
Néha olyan erős megérzés fog el, hogy lesz még hozzá közöm. Hasonló erősségű megérzéseim helyesnek bizonyultak már, de ebben az esetben elfogult vagyok, nem tudom, higgyek-e benne. Az én esetemben pedig abszolút igaz, hogy ha nincs rendben a lelked, nincs rendben semmi sem
Mi a kiút ebből?
Köszönettel: T.
Kedves T.!
Itt az ideje, hogy összeszedd a bátorságodat! Ha tényleg úgy érzed, hogy ezt a fiút szereted, hogy vágysz rá, akkor ne szalaszd el ezt a lehetőséget!
Az, hogy 30 elmúltál, és még nem volt kapcsolatod fiúval, sőt, még nem is randiztál, olyan, mintha egy mélységes álom zuhant volna rád! Ébresztő!!!!
Egy olyan srác, aki 2 és fél évi szakítás után még nem “barátnőzött” be, számomra valahol azt üzeni, hogy egyrészt mély, és érzékeny lelkületű fiú lehet, másrészt, hogy túl sokáig dédelgeti a sebeit. A sérüléseket tudatosan fel kell dolgozni, és el kell engedni. Évekig hordozni fájdalmakat, dédelgetni, nevelgetni, hizlalni ostobaságra vall, ez csak egy dologra való, hogy lehúzza az embert.
Persze vannak szenvedés-függők, akik folyamatosan képesek maguknak gyártani a szenvedést. (Mindamellett, ha valaki x évig folyamatosan szenvedett, legalább olyan nehezen fog erről leállni, mint egy dohányos, ahogy leszokik).
Szóval, engem nem rendít meg, ha 2-3 éve egy fiúval, vagy nővel “csúnyán” elbánt a barátja. Nem vált ki belőlem szánalmat. A sajnálattal magunkat, és a másikat is lehúzzuk. Együtt érzek vele, de igazából az érdekel, hogy lehet ebből tovább lépni?
Mit üzen az egész, mit tanít, és hogy kell elengedni? Nyilván nem véletlenül vonzzuk be azt az embert, akit még ha egy rövid időre is, életünk részévé teszünk. Nekem az egyik legnagyobb hibám a belevetítés volt. Többet, szebbet akartam látni, mint az az ember. Felruháztam olyan tulajdonságokkal is, ami csak a saját képzeletemben létezett. Aztán persze koppantam, amikor kiderült, hogy ez bizony csak egy általam vetített mozi volt!
Ha elkezdesz LÁTNI, akkor már nem lesznek illúzióid! Ehhez emberismeret, önismeret kell. Tapasztalat. Úgyhogy tessék elkezdeni tapasztalatokat gyűjteni! Igen, az élet kockázatos, igen, lesznek majd csalódások is, áldott, drága csalódások, amik nélkül nem nőhetünk föl! Vagy inkább el akarsz menekülni, és félelmedben úgy döntesz, hogy az egész életedet végig alszod, és örökre kislány maradsz?
No, de visszatérve. Nem tudom, a srác mennyire laza, mennyire dolgozta föl a nőkkel kapcsolatos negatív élményeit, de szerintem most már rá is ráférne a “frissítés”!
Ha belemélyedtek egymás szemébe, az bizony már jelent valamit. Az ember normálisan csak annak a szemébe mélyed bele, akitől többet szeretne, mint kollegiális viszony. Úgyhogy élvezd ezeket a pillanatokat, és ne rejtsd véka alá az érzelmeidet! Éld meg őket, és fejezd is ki őket! Itt az idő – egy perccel se később! – hogy végre elkezdd magad megismerni!
Nem kell semmilyen sémát követned, mert mindannyian mások vagyunk. Az egyik embernek az már sok, ami a másiknak még csak kezdet. Persze, hogy nem kell rámenősnek lenni, de hát enyhén szólva, te nem is vagy az a karakter. (Bár ki tudja, mi jön még ki belőled, ha tényleg felébredtél?)
Tedd a dolgot a magad ritmusában, stílusában, a saját érzéseid szerint! De semmi esetre se fogd vissza magad! Azt ne tedd! Abból eddig elég volt! Szedd össze a bátorságodat, még annak az árán is, ha esetleg visszautasítana! Kattintsd ki magad, lépd át azt a gátat, ami lassan beléd kövesül! Nagyon komoly elfojtások, és feldolgozatlan stresszek lehetnek benned a mélyben, hogy nem mertél eddig szembesülni a nőiségeddel! Állj be a tükör elé, és kezdd el meglátni magadban a vonzó nőt! Képzeld el, hogy átölelnek, megsimogatnak, megcsókolnak, és ez jó neked! Ne riadj meg a vágyaidtól! Kezdd el felébreszteni, kezdj el barátkozni a vággyal! Vegyél nőies ruhákat, csináltass új frizurát, és mondd azt, hogy ezen a tavaszon kinyílok! Ez a tavasz sokat fog nekem adni!
Emelkedj magad fölé, és nézd meg kívülről ezt a kis ébredező Tücsköt, szeretgesd meg, drukkolj neki! Nem az a lényeg, hogy ez a fiú, vagy egy másik, hanem hogy eldöntsd, elég bátor, és erős vagy ahhoz, hogy felébredj!
Jó reggelt, és szép tavaszt!
Soma
Soma továbbra is várja leveleiteket a következő e-mail címre: soma@nlcafe.hu
