Kedves Soma!
A párommal a kapcsolatunk több éves barátság után alakult át szerelemmé. Elég jól ismerjük már egymást. Ő 29 éves, én 22. Jól megvagyunk minden téren, és egyre többször esik szó a házasságról.
Bár nem tudom, hogy ő elég érett-e rá, mert általában én érzem idősebbnek magamat. A problémám pedig abból adódik, hogy én még félek ettől a dologtól, pedig ha így haladunk, 1-2 éven belül megkéri a kezemet, és én nem tudom, mit feleljek neki. Nagyon szeretem, csak félek. Nem tudom, hogy befolyásolja-e ezt az, hogy már voltam egyszer menyasszony 18 évesen, de az a kapcsolatom az eljegyzés után igen hamar megromlott. Azután még volt két komolyabb kapcsolatom, és azután a mostani barátom. Az eljegyzésem előtt is volt egy komoly barátom. Tehát mint koránérő típus, nem mondhatnám, hogy a kapcsolattól félek, de valahogy mégis félek, hogy egyszer eljön az idő, és már nincs sok időm! Nagyon szeretnék gyereket szülni, férjhez menni (ki nem?) és ezt úgy a következő “5 éves tervemben” szeretném megvalósítani. De még olyan gyereknek érzem magam! Baj ez???
Igazság szerint nem is akarok felnőni soha és megkomolyodni, azt meg végképp nem. És ha tényleg megkéri a kezemet, merjek-e igent mondani?? Fogom érezni, hogy mikor jött el az idő?
Linda
Drága kis Linda!
Igen, gyerek vagy még. Egy nagy, 22 éves gyereklány. De van egy jó hírem! Amennyiben nem nyomorodunk el teljes mértékben, úgy az örök gyerek mindvégig bennünk marad. Mindvégig megmarad a személyiségünknek egy olyan része, ami kislányként is bennünk volt, van, és lesz.
Attól függetlenül persze az ember fölnő, ami azt jelenti, hogy tetteiért, döntéseiért vállalja a felelősséget, nem hárít kifelé, nem támaszkodik másra, hanem autonóm, szuverén, felnőtt lényként, maga “meccseli” le a dolgait. Tudatosan, keresve az okot, és okozatot.
Persze, tanácsot azt kérhetünk, de a döntést végül is nekünk kell meghoznunk. (Most eszembe jutott a vallás és a kommunizmus, mindkettőben az a közös, hogy helyetted döntenek. Helyetted megmondják, hogy kell csinálni, gondolni, érezni, vélekedni róla, a kételyt pedig öld ki magadból, mert ők pontosan tudják, hogy mi a helyes.)
Tehát. Igen, magadnak kell eldöntened, megérezned, hogy mikor jött el az idő. És ebben SENKI nem befolyásolhat. Ez csak rád, és a párodra tartozik. Se szülők, se társadalom, se a barátok nem tudhatják helyetted. Ugyanis akkor sose fogsz felnőni.
Azt írod: “A problémám pedig abból adódik, hogy én azért még félek ettől a dologtól, pedig, ha így haladunk 1-2 éven belül megkéri a kezemet, és én nem tudom, mit feleljek neki.”
Szegénykém! Már jó előre rettegést gyártasz magadnak! Erről meg az ugrott be, mintha én azt mondanám: én hízékony alkat vagyok, és attól tartok, néhány éven belül el fogom érni a 90 kilót! És akkor szépen addig rettegek majd ettől, hogy meg is csinálom magamnak…
Bocsáss meg, de ez az én véleményem: az, hogy valaki 18 évesen eljátssza a menyasszony szerepét, valahol gyermeteg. Nem is lehet más, mert 18 évesen még gyermek az ember. Szerintem hagyd a fenébe egyelőre ezt az egész házasságosdit! Az egésznek semmi jelentősége nincs, míg az embernek nincsenek gyermekei (kivéve a jogi, és anyagi vonzatokat).
Nekem is stresszem volt a megházasodáson, olyannyira, hogy 7 és fél év után házasodtam meg a férjemmel – ő már jóval korábban megkérte a kezem – és a gyerekeink akkor már 6, illetve 4 és fél évesek voltak. (24 éves korom óta, tehát 15 éve vagyok Gyurival együtt.) Hiszek a rituálék szentségében és erejében. (Épp ezért nagyon tudatosan magam találtam ki az esküvőnk szertartásait, rituáléját).
De ezzel még ráérsz! Most egyszerűen csak élvezd az életed, élvezd a pároddal való kapcsolatot, gyűjtsd az élettapasztalatokat, figyelj, elemezz, kutasd önmagad, kerülj közelebb ahhoz, aki vagy! A félelem, a szorongás rossz tanácsadó, dolgozz rajta, hogy ezt az érzést elengedd! Ugyanis addig nem kaphatsz tiszta választ arra vonatkozóan, hogy nektek mikor van itt az idő az egybekelésre.
Jó utat: Soma mamagésa
Kapcsolódó anyag:
Megjelent Soma első szólóalbuma »
Soma továbbra is várja leveleiteket a következő e-mail címre: soma@nlcafe.hu
