Akár fel is fedezhetnek

A Júlia Centrálban, a messzi Nagyhalász legmenőbb disco bárjában „Miss Júlia” lehet, aki szép, illetve kellőképpen sugároz magából valamit. És a lányok egyre csak jönnek, vonulnak itt is, sokadszor, rendületlen mosollyal, ahogy éppen meg van írva: esőben, napban, bikiniben, szépruhában, állva a helyi ügyvezetők és kft-tulajdonosok, azaz a zsűri szigorú, pásztázó tekintetét. De vajon honnan, és mire ez az elszánt vonulás?

Az egyik helyi lap beszámolója szerint ezúttal „huszonnyolc csinos hölgy jelentkezett a rangos megmérettetésre, és szállt versenybe a megtisztelő Miss Júlia címért”. László, a vállalkozó, kortyol egyet energiaitalából saját tulajdonú diszkó-komplexumának VIP részlegében, és helyesbít. Valójában hatvanketten jelentkeztek. Az előválogatást ő maga végezte el, fotók alapján, saját szempontjai szerint. Így maradtak harmincan. A többi a támogatók köréből összeállt zsűri dolga: néhány kft-ügyvezető, egy utazási iroda tulajdonosa, kiadóvezető, és regionális sörgyár-igazgató, – így legalább sokféle ajándékot kaphatnak a lányok.

– De ha akarnám, hívhatnám az Ákost is a TNT-ből, mert jól ismerem… Vagy a Gangsta Zolit, aki meg is írta egy dalban, hogy „Nagyhalász az ász”, és a mai napig Papának szólít… – teszi hozzá a szervező, de nem hívja őket, mert minek.

Miss Júlia koronája – László szerint – ugródeszka lehet a „nagy versenyekre”. Ma próbálnak a lányok: színpadi alakzatok, követési sorrendek. A foglalkozást László vezeti. Néhányan kissé mintha imbolyognának.

– Most még csak járni tanulnak – magyarázza a tulaj. – Aztán megtanítom őket mindenre.





Szép minden

Aki éppen nem próbál, magában szerénykedik, vagy klikkesedve sugdolódzik a többiekkel.

– Indultatok már versenyen?– érdeklődöm.

– Igen, a Kölcseyn – vágják rá egyszerre ketten széles mosollyal.

– Hol?!

– Miss Kölcsey 2004! Megyei szépségverseny. Párhuzamos a Miss Júliával.

– Egyszerre kettő?!

– Igen, a szüleim azt mondták, jöjjek, mert szerintük lenne esélyem – így Hajnalka, aki tizenhat éves, és az álma egy szerződés a modellszakmában. És hogy mi tetszik neki ebben?
– A szépség, a csillogás! Hogy ott az a sok ember, és mindig szépség van körülöttem. Szép emberek, szép ruhák, szép smink, szép haj, szép minden.





– Példaképek?

– Ó igen, Bódy Sylvi, Görög Zita… De én nem aktozom, bár az ügynökségem állandóan ilyen munkákra akar küldeni. Azt mondják, hogy szexuális kisugárzásom van… – mosolyodik el szerényen a tizennyolc éves Anita, majd hozzáteszi: – Ráérek majd huszonhárom évesen ilyesmit csinálni.
Persze vannak más, komolyabb céljai is.

Hajnalka sem ábrándozik világhírről:
– Legalább azt szeretném, ha tudnák, hogy ki az az Agárdi Hajnalka! Szívesen járnék partikra, ahol színészek, zenészek vannak… Ilyen társaságban lehet sok jó ismerőst szerezni, jól érvényesülni, jó üzleteket kötni… Felfedezhetik az embert.

Azt mondja, jó lenne, ha mindig róla szólnának az újságok, de tudja, hogy olyan úgysincs:
– De ha legalább fél évig…! – ábrándozik.


A teljes cikk a Nők Lapja április 13-án megjelenő, 15. számában olvasható.