Az utazó Kölyök

– Először is honnan a Kölyök becenév?
– Már huszonhárom éves koromban is jóval fiatalabbnak néztem ki, mint a valós korom. Egyszer elmentünk a srácokkal, hogy a moziban megnézzünk egy 18 éven felülieknek szóló filmet. A jegyszedő néni kérte a személyimet, mert nem hitte el, hogy már nagykorú vagyok. Igazolvány persze épp nem volt nálam, így a filmről is lemaradtam, és a barátaim is évekig azzal cikiztek, mennyire Kölyök vagyok. A név a mai napig megmaradt, és szerencsére ma is vidáman letagadhatok még jó néhány évet.

– Mióta dohányzol?
– Harminc éve. Ötvenkettő vagyok. Egy dobozzal szívok naponta. Szóval rendszeresen.

– „A dohányzás káros az Ön és környezete egészségére”…
– Viszont nem fogok elhízni!

– Látszik is, hogy jó kondiban vagy! Sportolsz?
– Nyáron inkább, mint télen.

– Hol dolgozol?
– Egy videóstúdiót vezetek, emellett fotózom. Lassan kilenc éve dolgozom a mostani munkahelyemen.

– Mi vesz valakit rá, hogy fotósnak menjen? Művészember vagy?
– Nem, inkább a témák érdekelnek. Bűnügyi fotókat készítek, ez mindig is érdekelt. Korábban egy bűnügyi magazinnak dolgoztam, később pedig átkerültem a mostani munkahelyemre.

– Sokat dolgozol?
– Nem annyit, hogy már ne élvezzem! Rendes hivatali munkaidőben dolgozom, de nem hivatalban. Járok ide-oda Budapesten, attól függ, hol történt a bűntény. Persze néha hivatali időn kívül is el kell mennem fotózni. Ha nagyon nagy bűntény, akkor éjszaka is.

– Azt mondtad, tíz éve vagy a szakmában. Előtte mivel foglalkoztál?
– Nagyon sokáig éltem külföldön, Ausztriában.

– Akkor jól beszélsz németül.
– Igen.

– Más nyelven?
– Hát, angolul még értek, de nem tudnám lerakni a nyelvvizsgát.

– Miért jöttél haza Magyarországra?
– A családom miatt, akkoriban született a lányom. Van egy fiam is, de akkor jöttem haza, amikor a kiscsaj megszületett: a közelében akartam lenni. Összesen kétszer váltam el, a lányom tizenhat, a fiam huszonkét éves. Imádom őket, tartom velük a kapcsolatot. Az enyémek.

– Mit szeretsz az életben?
– Enni, aludni, kéz a kézben sétálni,…! Nem vagyok válogatós, a kaprot, a káposztás tésztát és a paradicsomos káposztát kivéve mindent megeszek. Szerencsére nem hízom, hat-hét éve beálltam erre a 70-72 kilóra. Alkoholt ritkán iszom, mert 90%-ban autóval közlekedem.

– Hobbi?
– Egyik kedvenc hobbim az utazás. Sokat utazom, saját célból. Végigutaztam a fél világot, Japántól kezdve egészen a Járda-szigetekig majdnem mindenhol voltam… A legnagyobb élményem Japán volt! A világ felét láttam, a másik fele most jön. De nem egyedül!

– Miért szeretsz utazni?
– Érdekelnek az idegen kultúrák. Minden! Teljesen mindegy, hogy az a kultúra keleti, nyugati, indiai… az a következő célom. Elmenni Indiába valakivel, aki szívesen elkísér. Fantasztikus lenne, ha jól beszélne angolul, mert én németül jól tudok, de angolul kevésbé, és akkor össze tudnánk rakni, amink van.

– És mivel foglalkozol a szabadidődben, amikor épp nem a világot járod?
– Van két kutyám, egy óriás Snaci és egy spániel. Anettkutya 8 éves, Jessie pedig 9. Kertes házban lakom Zuglóban, szóval ez egy kicsit egyszerűbb. Amikor nem kutyázom, akkor maradnak a klasszikus otthoni programok. A számítógép, a tévé és a könyvek.

– Miket olvastál mostanában?
– Főleg német nyelven olvasok: kalandregényeket, történelmi könyveket, elemzéseket.

– Mozi?
-Egyedül nem szeretek. Többnyire engem visznek moziba, ismerősök, családtagok, egyebek. Inkább a hollywoodi filmeket szeretem, a művészet önmagában nem nagyon érdekel, inkább a valóság talaján maradok. Vidám vagyok, szeretem a hülyeséget, megpróbálok a lehetőségekhez képest mindent humorral felfogni…

– Egyedül élsz a házban?
– Igen.

– Főzöl?
– Ha muszáj, akkor igen, de ritkán. Lusta vagyok 3 órán át főzni, és utána 10 perc alatt megenni az egészet. Ha már ketten vagyunk, akkor főzök.

– Utolsó kapcsolat?
– Három hónapja volt, akkor döntöttem el, hogy abbahagyom az alkalmi kapcsolatokat.

– Mit szeretnél?
– Valami komolyat. Akivel előbb-utóbb össze lehet költözni, együtt lehet élni. Én mindig az együttélés híve voltam: volt két házasságom, egy hétéves kapcsolatom, valamint jónéhány, több hónapos próbálkozás. Nekem hiányzik valaki. Mindig azt szoktam mondani, hogy „nemcsak lefeküdni kell valakivel, de fel is ébredni mellette”.

– Tudod, kit keresel?
– Igen. Elég vizuális típus vagyok, ezért a negyvennél fiatalabb korosztály felé hajlok, elsősorban a sötét szemű hölgyek tetszenek. Szeretem, ha valaki karcsú. Nagyon fontos, hogy szeresse az állatokat, mert a kutyáimról nem mondok le.

– Milyen rossz tulajdonságaid vannak?
– Imádok szeretkezni… ne nevess, ezt nem mindenki viseli el. Vannak, akik azt mondják, hogy ebben a korban minek? No, egyrészt ettől én még messze vagyok, másrészt azt hiszem, hogy az én kicsit bohó, kicsit vidám és romantikus életfelfogásom mellé inkább egy fiatalabb nő illik jobban. Másik rossz tulajdonságom, hogy konok vagyok és következetes, igazi bak. Ha valamit a fejembe veszek, akkor véghezviszem, akármi van.

– Hűség?
– Alapvetően hűséges vagyok. Nem mondom, hogy soha nem fordult elő, hogy félrekacsintottam, mert ez nem igaz. Azóta is bánom ezeket a döntéseket…