 |
Az, hogy híres eleink költők, írók, tudósok, politikusok, felfedezők mit választottak, miként viselkedtek fehér asztal mellett, mindenkit érdekel. Ki ne hallgatná szívesen egy idős pincér anekdotáit, ki ne olvasná szívesen egy kortárs, szinte illatozó leírásait? Emberibbé, megfoghatóbbá válnak általuk a lexikonok figurái. Most múltbéli gasztrotúra invitáljuk Önöket Balázs mester, az asztali örömök historikusa, azaz dr. Draveczky Balázs, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeum egykori igazgatójának gyűjteménye segítségével.
Az Aranyfalat
Nagy mesélőnknek, Jókai Mórnak több kedves étele is volt. Egyrészt szeretett mindent, ami hazai, másrészt kedvelt jó pár franciás különlegességet, hiszen az ő felesége is, mint oly sok háziasszony hazánkban, a XIX. század közepén ismerkedett meg a francia konyha ízeivel, praktikáival. A Jókai-ház közismert finomsága volt a füstölt malacköröm babba főzve, amely egyszerű, sűrű babalevesként került az asztalukra. Nem volt benne se zöldség, se kolbász, még csülök és csipetke sem ezeket mind a későbbi korok szakácsmesterei tették hozzá ízesítési, javítgatási szándékkal vagy azért, hogy leleményességüket fitogtassák. Kedves Mórunk rá sem ismerne arra a levesre, amit ő írásaiban görögolvasó arany- vagy angyalbakkancs kifejezéssel illetett, mert mint mondta, olyan nagy szemű bab kell hozzá, mint a görög szerzetesek rózsafüzérje, és az omlós füstölt malacköröm színre arany, formára meg, mint az angyalok lábbelije. Nem hiába, ha egy író fantáziája beindul, nincs megállás, ebéd közben sem!
 |
Fedák Sári, a hajdanvolt híres színésznő, aki Molnár Ferenc feleségeként, de mint az első János vitéz is ismert volt a maga idejében, nagyon szerette a jó társaságot, de talán még annál is jobban a kitűnő süteményeket (akárcsak e cikk szerzője). A primadonna egy szegedi útja során ismerkedett meg és kötött barátságot a Móra házaspárral, később pedig még közelebbi barátságba került Ilona asszony országosan híres édességeivel. A művésznő egy igaz édesszájúhoz méltón maga is remekelt a konyhában, nevét dicséri a Fedák-lepény és a Fedák-torta is. Érdekes, hogy tortája receptjének közlését több szakácskönyv szerkesztőjének is engedélyezte, viszont a korabeli források szerint, lepényét csak Móráné tudta igazán az ízlése szerint elkészíteni, ezért egyedül az ő szakácskönyvébe kerülhetett be ennek az ízletes süteménynek a receptje, amely röviden így szólt:
Fedák lepénye
Hozzávalók: 30 dkg cukor, 30 dkg vaj, 30 dkg liszt, 6 db tojássárgája, fél vanília rúd, 10 dkg mandula.
A vajat a cukorral habosra keverjük, hozzáöntjük a tojássárgáját, teszünk bele egy kis vaníliát, és kanalanként a lisztet. Kikent, kilisztezett tepsibe öntjük, a tetejét beszórjuk hámozott, apróra vágott mandulával. Lassú tűznél kisütjük, kockára vágjuk, és vaníliás cukorral behintjük.
Kossuth-kifli
Ha az ember híres, egy idő után, bármit rendel is egy étteremben, a tulajdonosok azonnal elhíresztelik, hogy ez bizony X.Y. kedvence, sőt, hajlamosak mindezt az étlapon is feltüntetni. Így járt Kossuth Lajos is: a nevével jegyzett ételek kötődése a politikushoz szinte kivétel nélkül a fantázia szüleményei. Szerencsére, azért néhány hiteles feljegyzés is van a kutatók birtokában, így biztosan tudhatjuk, hogy a Polgári Casino 1846. március 14-i Mustrájáról (azaz étlapjáról) a későbbi kormányzó kenyérlevest, beafsteaket, kolompér főzeléket és paprikás kecsegét választott. És az is tény, hogy szerette a pozsonyi kifli egy speciális, Palugyay Jakab Vasforrás nevű zöldvendéglőjében kínált változatát, amely Kossuth-kifli néven vált ismertté még 1950-ben is ezzel a névvel kínálták az NDK-ban.
 |
A teljes cikk a Nők Lapja április 13-án megjelenő, 15. számában olvasható.
