Nem csak a csokoládé

Az igaz, hogy a csokiban lévő boldogsághormont nem ellenőrzik a termékekben, mégis biztosak lehetünk benne, hogy Balogh Levente életében nem csak a csokoládé édesíti meg a pillanatokat.

– Mi tagadás, elég romantikus alkat vagyok – vallja be őszintén Levente. – Hiszek abban, hogy valahol él egy nő, akit ha megtalálok, felfedezzük egymásban a másik felünket. Ebben hinni kell, mint ahogy abban is, hogy rá fogunk találni az Igazira. Persze ennek érdekében tenni is kell valamit, ezért vagyok most itt.

– Miért tartja magát romantikusnak?
– Mert olyan őszinte, bizalmon alapuló, meghitt kapcsolatra vágyom, ahol érzem, hogy a párom viszontszeret engem, és ez egyfajta termékeny, produktív szeretetben meg is nyilvánul. Ez azt jelenti, hogy a hétköznapokban is kimutatjuk a szeretetünket, mindenben kisegítjük, ezáltal kiegészítjük egymást. Bár szerintem mindenki erről álmodik, csak esetleg az emberek nem merik bevallani egymásnak.

– Mi volt a probléma a korábbi kapcsolataiban?
– Azt tapasztaltam, hogy azok a nők, akik elváltak és gyerekeik vannak, nem engednek közel magukhoz. Számukra első a gyerek, ami teljesen természetes, de az új kapcsolattal és férfival szemben visszahúzódóak, nem szeretnék magukat ismét megégetni. Ez egy darabig rendjén is van, de én olyan kapcsolatra vágyom, ahol a partnerem (ha nem is azonnal, de idővel) odaadja magát a szerelmünknek, és a maga természetes valójában, száz százalékosan benne él a kapcsolatunkban. Emiatt érzem úgy, hogy jobban megértenénk egymást egy olyan hölggyel, akinek még nincs gyermeke. Én viszont már harmincnyolc éves vagyok, és ebben a korosztályban egyre ritkább a gyermektelen nő. Nehéz helyzet, tudom…

– Milyen korosztályra gondolt?
A huszonkét és harminchét éves kor közötti nőkre. Ők talán még házasság és gyerekszülés előtt állnak, és így velem együtt élhetnék át először ezeket az élményeket. Én már nagyon szeretnék gyerekeket. A bátyámnak is van négy gyermeke, imádom őket, de szeretnék már én is sajátokat. Legalább kettőt, mert emlékszem, nekünk mennyire jó volt a bátyámmal, hogy volt egy testvérünk, egy barátunk, akire támaszkodhattunk.

– Mivel foglalkozik szabadidejében?
– Mindenekelőtt nagyon érdekel a keleti kultúra, a feng shui, az ezotéria, a spirituális dolgok. Sokat olvasgatok ilyen és ehhez hasonló témájú könyveket, néha meghallgatok egy-egy előadást. Emellett nagyon szeretek utazni, külföldön és belföldön egyaránt. Érdekes tapasztalat megismerni új ételeket, italokat, más népek szokásait. Szabadidőm nagy részét az említett keleti kultúra és utazgatás tölti ki, emellett szívesen járok színházba, kerékpározni, úszni.

– Merre utazgatott?
– Jártam már Kubában, Hollandiában, a kelet-közép-európai régiót teljesen bejártam, és belföldön is sokfelé csatangoltam. Nagy vágyam még Skandináviába, és Keletre, a buddhizmus hazájába eljutni, hogy megélhessem a keleti kultúrát.

– Mennyiben befolyásolja a keleti filozófia az életét?
– Próbálom a környezetemet a feng shui szerint is harmonikussá tenni, és az életszemléletem, viselkedésem is a keleti tanítások szerint formálni. Egyébként azon barátaim szerint, akik már régóta ismernek, állítólag sokat változtam, kifejezetten jó irányba. Szerintük amióta ilyen könyveket olvasok, érettebb lett a gondolkodásom, határozottabb lettem. Az embernek mindig fejlődnie kell, új dolgokat tanulni és megtapasztalni.

– Milyen hölggyel szeretne megismerkedni?
– Az előbb említettem a korosztályt, amit ideálisnak tartok, tehát huszonkét- harminchét év körül. Szeretném, ha hasonló karakterű és érdeklődésű lenne, mint én. Persze, ha nem érdekli a keleti filozófia vagy feng shui, az nem baj, csak tudja tolerálni ezt a fajta érdeklődésemet. Ne dohányozzon, ez nekem fontos. Kiegyensúlyozott, egészséges életet éljen, és legyen ő is családcentrikus, mint én. Olyan hölgyet keresek, aki úgy érzi, készen áll a családalapításra, és együtt elindulhatunk ezen az örömteli úton.