 |
Az a lényeg, hogy a pillanat elkapása meglegyen mutat a képekre Ferenc. Villamosmérnök, rádiós tervező vagyok, Budapesten dolgoztam egy telefonos cégnél. Az antennatornyok, műszaki dolgok nagyon érdekelnek. Rádiózom, berendezéseket készítek és rádióamatőr is vagyok.
– Műsorokat készítesz?
– Szoktam kalózkodni. Baráti társaságban, születésnapokat például az éteren keresztül szoktuk bonyolítani. Ilyenkor CD-ről összeválogatom a számokat, nagyjából készítek egy kis forgatókönyvet, hogy körülbelül milyen pontok mentén fog haladni az adás, és persze a mobiltelefont is beadom műsor közben, amitől interaktívabbá válik a műsor. Az ünnepelt kívánságát teljesítjük. De volt olyan is, hogy egy játszótérről adtam szerenádot egy lánynak, saját hangosítással, fényszórókkal. Nagy siker volt.
– Egyedül élsz?
– Igen. Mikor Budapesten éltem, munka után sportolni jártam, konditerembe. Három éve jöttem el attól a cégtől, azóta visszaköltöztem Győrbe, most egy antennás cégnél dolgozom, de nem igazán elégít ki a jelenlegi munkám. Mindegy, folyamatosan nézelődöm, talán majd akad valami jobb lehetőség.
A beszélgetésnek ezen a pontján vadszőlővel befutatott erkélyrészlethez érünk. Ferenc lelkesen mutatja a muskátlikat, bennem pedig felrémlik valami furcsán megnyugtató érzés, hogy lám, vannak még olyan pasik, akiket lenyűgöz egy szép formájú levél, még akkor is, ha napközben bitekben vagy megahertzben gondolkodnak. Hogy a romantika még érvényben van, átüthet ezen a technokrata világon.
– Tanultál fotózni?
– Ösztönösen csinálom. Szeretem megtalálni a dolgok szépségét. Más szemmel nézni apró részleteket, amit egyébként talán észre sem vennénk.
– Futás közben is keresed a részleteket?
– A futás hihetetlenül kikapcsol. Nekem nem a külsőségek miatt fontos a sport, inkább a mentális karbantartás a lényeg, hiszen hihetetlenül stressz-oldó. Persze van egy pozitív hatása, a fűnyíróval tudok szaladni, vagy, ha valamit meg kell fogni, könnyebben megy.
– Tevékeny embernek tűnsz. Milyen jegyben születtél?
– Nyilas vagyok, decemberi. Elfogultan hangozhat, de a nyilas szerintem az egyik legpozitívabb jegy. Humánus, empatikus, a lehetőségekhez képest minimálisan önző. Legalábbis az én nyilasom ilyen, családcentrikus, érzéki. Egyszer megkérdezték egy állásinterjún, hogy mik a negatív tulajdonságaim, hát elég nehezemre esett találni ilyet. Már nem is rémlik, hogy mit mondtam végül.
– Akkor beszéljünk a jó tulajdonságaidról! Milyennek látod magad?
– A baráti köröm kevés főt számlál ugyan, de van egy lány barátnőm, és rajta keresztül látom, hogy a fiúk többsége mennyire önző, érzéketlen a párkapcsolatokban. Nem fontos, hogy mi a jó a másiknak, csak a szex az, ami foglalkoztatja őket. Én nem ilyen vagyok.
– Te kit keresel? Milyen lenne az Igazi?
– Intelligens és nőies. Ez a kettő talán mindent elárul. A velünk született intelligenciába bele tartozik az emberi jóérzés, a normális viselkedési formák.
– És a nőiesség?
– Velem mindig szerettek eljárni a barátaim szórakozóhelyekre, mert tudták, hogy nekem soha nem az a lány tetszik, aki nekik, így ezen nem volt veszekedés. Azokra, akik nekem tetszettek, akinek volt egy kis combja, popsija, ők már hajlamosak voltak olyan jelzőket aggatni, hogy bálna, vagy dinoszaurusz.
– Ezek főként külsőségek.
– Igen, bár szerintem az intelligens nő és a nőies nő között van némi összefüggés. Egy intelligens nőben van valami nőies.
– Milyenek voltak a korábbi kapcsolataid?
– Tartós párkapcsolataim nem voltak, mert nem találkoztam olyan lánnyal. Én nem vagyok alkalmas szeretői viszony fenntartására. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem lenne szükségem a nők közelségére, számomra is fontos az érzékiség, de az egyoldalú dolgokra nincs szükségem. Érzelmi szálak nélkül a szex sem hiányzik.
– Fontos a szexualitás?
– Az érzékiség, inkább úgy mondanám, vagyis a minimális önzőségű szexualitás, amikor például órákig masszírozod a partnered hátát. Fontos, hogy tudsz örömöt okozni önzés nélkül.
De sajnos azzal a lánnyal nem találkoztam, akivel én szerettem volna. Voltak egyoldalú próbálkozásaim, amik így visszagondolva nem is találhattak viszonzásra.
– És most, mire vágysz?
– Szeretném megtalálni a társamat. Esetleg olyan lány is olvas majd rólam, akivel egyébként sose találkoznék. Meg akarom adni a lehetőségét, hiszen kicsi az esélye annak, hogy fizikai fórumokon találkozzunk az Igazival. Az se fontos, hogy győri legyen, hiszen nem érzem magam idekötve. Ez korábban sem okozott gondot, ha azt mondták a munkahelyemen, hogy jövő héten Jemenbe kell mennem. Mentem. Bárhol meg lehet találni a hely szépségét. Engem pedig maga a tudat vonz, hogy utazom.
– Voltál már szerelmes?
– Igen. A szerelemhez közös kémia kell, de ha megadatik, egy fantasztikus dolog. Igazából nem is lenne szabad az embereknek úgy rabolni egymás idejét, hogy nem párosulnak hozzá érzelmek.
Még ha később is szerzünk róla tudomást, a másodperc tört része alatt kialakul a szerelem. Első látásra.
